A ​kiváló erdélyi író ezen rendhagyó munkája kilép a megszokott történelmi témaköréből és bár az ifjúságot szólítja meg, minden történetében végighúzódik a felnőttekhez szóló gondolatiság is. Sok színes képpel illusztrálva mutatja be Erdély csodálatos hegyvidékeit, az ott élő embereket, erdei állatokat, s elvezet a vadpávák – fajdmadarak elrejtett világába is.Történetemet azzal kezdem, hogy elmondom, hol éltek az említett székelyek, pontosabban: székely-magyarok, mert így is nevezik őket. Aki pedig azt kérdezné, hogy ez meg mi a csuda: ha egyszer székely, akkor miért magyar? Ha meg magyar, minek székely? Magyarázom. Ázsiában, Afrikában él egy sárga alapon fekete foltos gyönyörű nagyvad. Hogy hívják? Leopárd. De másik neve is van a kacagányosnak, őseink ezen bundás kedvencének: párduc. Egyikünk így mondja, más meg amúgy. Jómagam tehát, hogy senkit meg ne bántsak, azt mondom: leopárduc. Hát ilyen a székely-magyar is. Leopárduc. Becsületes néven Medve Mihály és Mihályka itt jött a világra, ahol történetemet mesélem: Erdélyország keleti felén a Hargita tövében, a Sikaszópataka mentén, a Libány tető közelében. Igazi havasi emberek ők tehát, a végtelen erdőrengetegek lakói…