Az ​Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Sütő András életműsorozatának legújabb kötete az író válogatott novelláit tartalmazza. A kitűnő válogatás Ablonczy Lászlót dicséri; a csokornyi mű csak vékony szelete Sütő András életművének, azon belül is elbeszélői munkásságának. Ez a szelet azonban több szempontból is igen jelentős: egyrészt, mert rangos, esztétikailag értékes írások gyűjteménye, másrészt, mert a jobbára ifjabb kori írások már a beteljesedett életmű irányába mutatnak. Sütő szavaival élve: „Kedvem, ragaszkodásom olyan írásaim felé fordult, amelyekben reggeli időnek déli-délutáni sőt – korom szerint már – alkonyati mondandói-gondjai is megtalálhatók”. Az író és a válogató közös szigora ezért elhagyta azokat a műveket, amik a korral együtt múltak, vagyis az igazán maradandók kerültek a Kék álhalál lapjaira. ; A kötet valamennyi írása moralizál, de úgy, hogy irodalmi értékük vitathatatlan. Sütő jól tudja, rögzítette is, hogy „becsületből, pusztán morális értékből még nem született esztétikai érték”. Az ő nagysága abban áll, hogy esztétikum és morál sajátságos keveredésében alkotja műveit. Ennek immanens része a stílusa, az erdélyi gyökerű, jellegzetes sütői nyelvezet. A könyv éppen tucatnyi elbeszélése közül a legtöbb az ötvenes években íródott, három a hatvanas évekből való, egy-egy pedig a hetvenes, illetve a nyolcvanas évek közepén született. Témájuk valójában két nagy kört ölel föl: Sütő gyermekkorát, illetve a későbbi időszakok politikai és emberi problémáit, morális feszültségeit. A mélységes szegénységből és nyomorúságból a rettenetes politikai viszonyokig – ez életútja, ezt örökítette meg valamennyi művében, még a történelmi drámáiban is. Novellái, költői helyzetjelentései így az esztétikai élményen túl dokumentálnak is. – Az író és az erdélyi magyar prózairodalom kedvelői bizonyára örömmel fogadják.