Versek; Püski. Budapest. 2011. 64 oldal||A „lírikus riporter” a zsurnalizmus nem könnyű világából (előbb a Demokrata, majd a Magyar Hírlap újságírója) rándult át az irodalom felkorbácsolt tengerére a jó széljárás és a lírai hangulatok reményében, de azok csak nem jöttek. Az elefántcsonttoronyban való tépelődés és az önmarcangoló semmittevés helyett a szerelmi téma és a valóság, a történelmi ittlét, ami igazán foglalkoztatja, a magyarságon belüli „áfiumok” feltérképezése egy jobb jövő reményében.||A Muratájban közzétett, néhány közéleti és aktuális eseményhez kötött versén kívül a Sejtjeidben élnék címadó vers a 40. életévéhez közeledő költő szerelmi vallomásainak foglalatát is jelenthetné, a szeretett lény iránti önfeladás szükségességét, a párkapcsolat teljességét néhány keresetlen szóban, kifejezésben. Kedvelt formájában, négy-, illetve hatsorosokban. Máshol, az ugyancsak „korai versek” kategóriájába sorolható Andalító bűbájban a szavak alkímiája, ismét máshol (A tornácon maradt a hajnal) a képek egymásutánja jelenti a poént – vagyis annak ellentétét.||A „szikár” formához nem egy esetben nagyon szikár mondanivaló tapad, különösen, ha a „lehetetlen” megfogalmazása a tét, a feladat, a „kaland”, esetünkben „az idő / csendjét felülmúlni” (Magyarul szikáran, de félve című vers). A Szarka Tamásnak ajánlott műben (Túlvilág-móló) a művészet ördögi-angyali voltát, a „túlvilág-mólón” „ősi dallamokat kántáló” művészember „féltését” fogalmazza meg. S mintha csak saját sorsának beteljesülését látná a Nagyon fáj költőjének (József Attila) ajánlott sorokban, de a „tébolyult táncos” szerepkörben tetszelgő „vezeklő harcos” megnyugvással veszi tudomásul, hogy „fiamban még több csepp / vezeklő vér kavarog”.||Nemzet-karakterológiai foltokkal megrakott „szőttesünket”, mely a szomszéd népekkel való megbékélést az előítéletekre építő magatartással lehetetlenné teszi, a térség népzenei kavalkádjával próbálja magyarázni, szkepszisét a Bács és Déva várát „magáénak” tudó költő a zene nyelvén kívánja feloldani: „Mert a zene nektár, / nem a gyilkos méreg – / vagy e zene mégis / ánizs ízű méreg?” (Szentendrei Káin? – Gyimesi Ábel). A kisebbségi „felmenőkkel” is rendelkező költő a 90 éves kisebbségi lét fonákjait a Szepesség című versben veszi sorra, az örökre eltűnt ősök hiábavaló keresését vagy a Pancichter negyed hűségére való rácsodálkozást. A „békévé oldó” emlékezés azonban itt is csorbát szenved, a szkepszis és az iróniába való áthajlás itt sem áldás, ahogy a Dévény című versben kérdezi a költő: „Miért vagyunk átitatva / gyilkos mélabúval!?”, s a válasz: „Cifraszűrünk kilyuggatva / S a varrónő hamis”.||Máté Imre, a kötet recenzense a politikai témákat is felvállaló költőről mentségképpen elmondja, nem öncél ez, hanem mint vérbeli újságíró látja a csalást, a balfácánságot, a hitszegést és az árulást (December 5.), így kénytelen politizálni. S mert nála nem póz, hanem a megélt valóság párlata ez, ezáltal – a napi politikai aktualitásoktól és szerepektől – is távol tartva magát válik „közérdekűvé” is ez a költészet. Nagy szükség van rá, hiszen a magyar irodalom eme többletével ma kevesen büszkélkedhetnek!||||Zsebők Csaba: Sejtjeidben élnék - Püski Kiadó, 2011.||||Nekibőszült korunk nem kedvez a lírának - háborúban ugyebár hallgatnak||a múzsák -, a konzervatív újságíró pedig kényszerűen frontharcossá||edződik. A harci zajból verseskötetével most mégis kidalol korábbi||kollégánk, a riporter-műsorvezetőként ismert Zsebők Csaba. A 41||költeményt tartalmazó gyűjtemény 5 ciklusa közt találunk személyes||hangvételűeket és közéleti érzékenységűeket egyaránt - közhely, hogy a||mindenkori magyar művész nem futhat el népe sorskérdései elől. Zsebők||sem menekül, inkább saját optikáján megszűrve, eredeti formanyelvbe||öntve elénk tárja, amit lát. Verseiben szerencsésen simul egymásba az||újságíró témaérzékenysége és tényszerűsége a szabadjára engedett||asszociációkkal, ami hol keserű sorsfelmutatássá sűrűsödik ('Üdvözlet||a győzőnek - / Hányadszorra is? / Cifraszűrünk kilyuggatva / S a||varrónő hamis'), hol pedig félreismerhetetlen zsebőkös éllel színezi a||verset: 'Gripen-szex a magasban / S a Haza hol marad? / Mutass új||Széchenyi Istvánt / Elég egy 'darab'.' A költő ugyanakkor ez esetben||nem csupán kritikus krónikás, hanem nagy szívű ember, aki erőteljes||képzettársításaiban Nagy Gáspár és Utassy József világát is megidézi.||||Ágoston Balázs