Boncza Berta legközebbi rokona – elsőfokú nagybátyja, és elsőfokú unokabátyja is egyben –, Törökfalvi Török Károly volt, a, rögös életutat bejárt, de korán feledésbe merült és maga után kevés nyomott hagyó művészember, neves unokahúgához hasonlóan több alkotóművészeti szakiránnyal próbálkozott, vagy művelte azokat.
Török Károly 1915-ben Ady Endre sógora, mi több, előzőleg már barátja is lett, és ezt büszkeséggel hangoztatván tudtára is adta mindenkinek, hogy ő az egyetlen, aki nem csinált ebből üzletet. „Gyűlölöm ezt az egymást szipolyozó társadalmat” nyilatkozta egy alkalommal. Vagyis, most sem érezné köztünk igazán jól magát.
A szó szoros értelmében művészkarakter volt, de annak sikertelenebb válfajából, amely az érdekérvényesítés képességének csak igen csekély jeleit tudja felmutatni. Inkább adott mindenkinek, mintsem kért volna, így tartós anyagi javak megszerzésére sem kellett törekednie.
Annyira szabad volt, hogy esténként a tabáni vendéglők látogatása után leginkább a természetben lakott, nem utasította senki, és nem vált alattvalójává senkinek, amiből egyértelműen kiviláglik, hogy nem folytatott mindennapi kicsinyes érdekharcokat. Megvetette a nyárspolgári sekélyességet és ennek a létformának konformista kötöttségeit. Mint mondta: „legfüggetlenebb ember vagyok egész Budapesten”.
Könyvünk, ezt a nem mindig követhető életutat foglalja össze, kevés fennmaradt, illetve a korabeli sajtó útján ismert, majd elfeledett képzőművészeti és irodalmi alkotásának bemutatatásával egyetemben.
