A magyar rovásírást mint a hagyományőrzés nemes formáját lehet tisztelni. Rovásemlékeink egyúttal magyar nyelvemlékek is ezért nagy jelentőségűek, vallja a Megfejtések könyve II. kötetének írója, Friedrich Klára. Az első kötethez hasonlóan itt is a régi magyar írás történetét, adatait, megfejtéseik változatait olvashatjuk, kiegészítve a tanár szerző rovásírás oktatói tapasztalatival. A kezdő, fő tanulmány A Nagyszentmiklósi Kincs megfejtési kísérlete. Mivel a kötet írója nem régész, a kincslelet korát sem állapítja meg, de azokhoz a szakemberekhez csatlakozik, akik készítési idejét a hun korba helyezik. Ahogyan az első kötetben, itt is több, a szakirodalomban eddig meg nem jelent, vagy meg nem fejtett rovásemlék ismertetésével találkozunk. Ilyen például a Rovásos kő a Mecsekben, Szendrey Gábor rovásírásos úrasztali edénye vagy a Viasztábla rovásírással a székelyföldi Futásfalváról. De megtudhatjuk azt is, vannak-e lehetőségei a grafológia tudományának a régi magyar írás területén.