György atya késői hivatású horvát pap. Először orvos volt, azután a társadalomtudomány professzora a Katolikus Egyetemen. Meglett korában végezte el a teológiát. Nevét hazáján kívül is jól ismerték. Természetének, neveltetésének és tanulmányainak köszönhetően könnyen tudott kapcsolatot teremteni emberekkel. Jugoszláviában és Szlovákiában a náciellenes földalatti mozgalom tevékeny résztvevőjeként, az 1944. évi, szlovákiai, németek elleni fölkelésben partizán orvosként, majd a partizánoknak az oroszokkal való egyesülése után a Vörös Hadsereg egészségügyi tisztjeként személyesen tapasztalta meg - Magyarországon is - a háború szörnyűségeit. Papi mivoltát a vörösök előtt eltitkolta. Tőlük kapott közvetlen tájékoztatást a szovjet vallásüldözésről, és szerzett tudomást a mélyen vallásos orosz népre épült, kommunistaellenes földalatti mozgalomról. A háborút követő oroszországi utazása során ezt közelről is megismerte. Nagyra becsült partizántisztként jutott el sok helyre. Oroszországot elhagyva Pozsonyba ment, ott letartóztatták, majd Prágába vitték. Politikai fogolyként személyesen tapasztalta meg a kommunista titkosrendőrség börtöneit, kihallgatási módszereit, az igazságot semmibe vevő, embert megalázó eljárásait. Szerencsés megmenekülése után Amerikában elbeszélte élményeit. Beszámolóját 1948-ban Gretta Palmer társszerzőként szerkesztette össze érdekes, izgalmas könyvvé.||||Az atya élményei, vöröskatonákkal, pártagokkal; komszomolistákkal, titkosrendőrökkel, a rendszer támogatóival és elkeseredett ellenségeivel, parasztokkal és ipari munkásokkal, gyermekekkel, fiatal házasokkal és öregekkel, értelmiségiekkel és egyszerű emberekkel, valamint papokkal való beszélgetései élethű képet adnak az embertelen, több évtizeden át Európa egy részére is rákényszerített kommunista rendszerről. Bemutatják a teljesen soha el nem nyomható, a föld alatt is élő keresztény hit mellett hősiesen kitartó, és érte a legnagyobb áldozatoktól sem visszarettenő, igazi keresztényeket.