A Bohóc vérben és vasban egyszerre drámai hangvételű életmű, fordulatos had- és színháztörténet valamint irodalmi szellemidézés, melyben a főszereplő édesanyján kívűl megjelenik egy titokzatos népligeti fehér bohóc, akire Dózsa László így emlékszik: 'Ugyanolyan bohóc akartam lenni, mint ő. Elegáns volt. Az arca lisztfehér, festett szemöldöke balra magas ívbe szaladt. Egyik tekintetében fájdalom tükröződött, a másikban akkora öröm, melyet csak a teremtés képességével megáldott lélek élhet át...Rettenetes élmény volt, amikor előadás közben fogdmegek jöttek érte. Nem tudom, hogy mi bűne lehetett. Annyi időt sem adtak neki, hogy lesminkeljen. Úgy ahogy volt, fehér bohócruhában, megbilincselve elvitték. A fehérbohóc látványa volt maga a szabadság, és a szabadságot vitték el megbilincselve...'||||Dózsa László színművész tizennégy évesen vett részt a Rákóczi úti harcokban 1956-ban... A forradalom vérbe fojtása után két sírásó vette észre, hogy még életben van, és kihúzták a tömegsírból. ||||Szerzőtársával, Borbély Lászlóval elmesélik a színész szenvedéstörténetét, felidézik a Rákóczi úti harcokat, a népligeti vurstliban töltött gyermekkort és a pályafutás legemlékezetesebb alakításait.