Előszó gyanánt: a gyülekezési és petíciós jog összefüggéseiről

A gyülekezési jog kérdését már sok kiváló szerző feldolgozta, mégsem tekinthetjük „lerágott csontnak” a témát. Egyrészt ez az alapjog kiemelkedően fontos területe demokratikus kultúránknak, az emberi szabadságjogoknak, és ez által ezen alapjog gyakorlása-gyakorolhatósága szerves része, sőt mi több, alakítója volt történelmünknek, társadalmunk fejlődésének. Másrészt az, az általános érvényű megállapítás, miszerint a jogtudomány területén is – mint ahogy az élet minden más területén is – „minden, mindennel összefügg” a gyülekezési jog kapcsán is megállja a helyét, talán mondhatjuk, hatványozottan is. Jelen előszó írója gyakorlati munkája során sok alkalommal tapasztalta, mint a Független Rendészeti Panasztestület tagja, hogy a gyülekezési jog, annak megjelenése a gyakorlatban, legtöbbször alapjogok éles kollízióját eredményezi, melynek feloldása sok esetben komoly és hosszadalmas alkotmányjogászi munka, ugyanakkor bizonyos esetekben például a rendőrségnek rövid időn belül kell döntenie a kollízió feloldásáról. A gyülekezési jog tehát olyan egyfajta gócpontként jellemezhető az alapjogok katalógusában, amelynek gyakorlása a legváltozatosabb alapjogi kollíziók okán más alapjogok széles spektrumával élénk érintkezésbe, reakcióba kerül. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy az alapjogok komplex átfogó elemzése során a gyülekezési jog kiemelkedő fontossággal bír.
Kiemelhetjük tehát, hogy a gyülekezési jog komplexitása és társadalmunk életében betöltött kiemelkedő szerepe okán nem csupán a jogászi szakma, hanem a közélet iránt fogékony intelligens értelmiségiek, továbbá minden egyes tudatos állampolgár érdeklődésére is számot tarthat a kérdéskör. Bódi Stefánia kiváló könyvét elolvasva ez a kíváncsiság csak tovább fokozódhat. Kiemeli a mű értékét a tudományos irodalomban továbbá az is, hogy a szerző egészen egyedi, összetett megközelítést alkalmaz. A monográfia áttanulmányozását követően az olvasó teljesebb képet kaphat a gyülekezési jognak az emberi jogok rendszerén belül elfoglalt helyéről, valamint véleménynyilvánításoz való alapjoggal összefüggéseiről. A gyülekezési jog nélkül az egész demokratikus hatalomgyakorlás megszűnne létezni. Hiszen a közügyekért tenni akaró, az államügyekben buzgón résztvevő polgárok először ilyen jellegű rendezvényeken nyilváníthatnak véleményt, ismerhetik meg egymás álláspontját. Ez az a kiindulópont, ahonnan kezdenek el valószínűleg szervezeteket alakítani és választásokon részt venni, vagy akár csak a hatalmat kritizálni és felhívni a figyelmet a hibákra, a csiszolni való kérdésekre.
A gyülekezési jog az úgynevezett első generációs alapjogok közé tartozik. Első generációs emberi jognak is nevezhetjük. Az emberi jogok onnantól válnak alkotmányos alapjogokká, hogy bekerülnek egy adott ország alkotmányává és ekképp kikényszeríthetőek is lesznek (ehhez persze szükségeltetik a kikényszeríthetőség intézményrendszere).
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a gyülekezési jog úgynevezett „anyajoga” a véleménynyilvánításhoz való alapjog, hiszen a gyülekezési jog gyakorlásán keresztül többnyire politikai demonstrációk kerülnek megvalósítására, amelyek keretében az állampolgárok a közéleti dolgokkal, ügyekkel összefüggésben fejezhetik ki véleményüket, amely a modern demokrácia megvalósulásának elengedhetetlen eleme.
Az összehasonlító alkotmányjog a nagy hasonlóságokat, tág összefüggéseket kutatja az apró különbségek helyett. A szerző a „hagyományos” értelemben vett gyülekezési jog mellett belefoglalja a témába a petíciós jogot is. Amennyiben az olvasó először kételkedne is, a mű alapos áttanulmányozását követően kétségei elenyésznek: a résztéma szerves részét képezi a mű fő csapásirányának. A könyv gondolati vonalvezetése logikus, követhető. A dolgozattal kapcsolatos anyaggyűjtés gazdagságában is megnyilvánul a szerző sokrétű tudományos és gyakorlati tapasztalata. Látszik, hogy sokéves alkotó munkájának eredménye a könyv.
Az igen olvasmányos monográfia részletesen tárgyalja a gyülekezési jog tartalmát korokon és területeken átívelve. Ennek keretében kifejti az emberi jogok helyzetét és jelentéstartalmát a szocialista éra szempontjából, kifejezetten kitérve az alapjogok – és ennek keretében a gyülekezési jog – tényleges érvényesülésének helyzetére. A gyülekezési jognak ugyanis a magyar alkotmányosságban igen messzire nyúlik vissza a múltja.
Természetesen egy modern jogtudományi kutatás nem hagyhatja figyelmen kívül a kutatási tárgynak az Európai Unió szabályozási rendszerével való összefüggéseit sem. Az író nagyszerű összehasonlító elemeket hoz be – a teljesség igénye nélkül – a belga, a ciprusi, a cseh, a görög, a lengyel, a lett, a litván, a magyar, a német, az olasz, a portugál, a spanyol, a szlovák, a szlovén és a török alkotmányból. A petíciós jog európai uniós vonatkozásairól is olvashatunk érdekességeket.
E körben kiemeli a gyülekezési jogra vonatkozó alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazott alapjogi gondolkodás fontosságát, mint a véleménynyilvánításhoz való alkotmányos alapjog érvényesülésének egyik legfontosabb garanciális jellegű eszközét.
Fontos felhívnunk a figyelmet, hogy az alkotmányos alapjogok rendszere csak abban az esetben tud megfelelően érvényesülni, ha azok végrehajtására az állam széleskörű, garanciális jellegű intézményrendszert tart fenn. Az alapjogok konkrét megvalósulása a jogági jogalkalmazáson keresztül történik, amely jogalkalmazásnak mindig meg kell felelnie a szükségesség és arányosság mentén kimunkált alapjogi követelményeknek. Ez természetesen mind a gyülekezési jog, mind pedig a petíciós jog gyakorlásával összefüggésben fennálló követelmény. Hangsúlyozandó, hogy amennyiben az alapjogi érvényesüléséhez szükséges állami garanciarendszer nincs megfelelően megalkotva, kidolgozva vagy annak működése diszfunkcionálisnak mondható, úgy az Alaptörvényben rögzített alapjogok a puszta deklaráció szintjére süllyednének.
Az alapjogok a jogállamiság és a demokrácia nélkülözhetetlen elemei, mindazonáltal azok révén könnyen szárnyalhatunk a tételes jog napi realitásából a fantázia (de lege ferenda) világába. Nagyon sok függ a hatáskörrel rendelkező bíróság, hatóság vagy Alkotmánybíróság következetes szakmaiságától.
A demokratikus alapjogok érvényesülésének folyamatos monitorozásához elengedhetetlen a civil szervezetek folyamatos részvétele, illetve a politikai jogok gyakorlásának a megfelelő biztosítása. Ilyen politikai jogként értelmezhető mind a gyülekezési jog, mind pedig a petíciós jog is, hiszen az állampolgárok ezen két jog gyakorlásával tisztán jelezni tudják a mindenkori kormányzat felé, ha álláspontjuk szerint az alapjogok érvényesülése, avagy más kiemelkedően jelentős közügy alakulása nem megfelelő. Mindebből az következik, hogy mind a gyülekezési jog, mind pedig a petíciós jog olyan általános alapjogoknak tekinthetőek, amelyek teljes érvényesülésük révén hozzá tudnak járulni más alapjogok magasabb szintű érvényesüléséhez, ezért egyfajta alapjogi kontrollként is értelmezhető a működésük.
E kiváló monográfiában kristálytisztán megjelenik a spontán gyűlés, a flashmob, a gyorsgyűlés, illetőleg a villámcsődület árnyalatnyi különbsége. Az érdekes könyvből megtudhatjuk, mit is jelent a bohóctüntetés kategóriája.
Nagy részletességgel ismerhetjük meg különösen a magyarra rendkívüli hatást gyakorló német gyülekezési és petíciós jog intézményeit. A szerző a német példával világítja meg, mit érthetünk egyenruha tilalmán, melybe nem feltétlenül tartozik bele önmagában az azonos viselet. Továbbá azt is, hogy félelem kiváltására különösen a dobolás, alakzatban vagy lépésben menetelés és a parancsszavak kiadása lehet alkalmas. A fegyver lehet műszaki és nem műszaki jellegű. Utóbbiba – a nagy nyomás miatt – akár beletartozhat a vízipisztoly is.
A témakör kiemelkedő, a jogtudomány keretein is túlmutató fontossága mellett a monográfia tudományos nóvuma többek között abban áll, hogy magas színvonalon tárgyalja a gyülekezési jog és a petíciós jog alapjogi összefüggéseit, melynek keretében széleskörű nemzetközi elemzések után úgy helyezi el ezen két alapjogot az alapjogok katalógusában, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatra is tekintettel fogalmaz meg kiemelkedően értékes de lege ferenda javaslatokat. A mű elolvasását ezért is jó szívvel javasolhatjuk!
Dr. Ph.D habil. Cservák Csaba
tanszékvezető egyetemi docens