Két évvel ezelőtt sokan hitték-hihették, hogy a második Orbán-kormány a kétharmados parlamenti többségével gyakorlatilag minden lehetőséget megkapott arra, hogy megvalósítsa elképzeléseit gazdaságban, politikában, erkölcsben, kultúrában, nemzettudatban, a lokális szinteken és még sok más területen.||||Bebizonyosodott azonban az elmúlt két évben: egy ország, egy nemzetállam kormányának kezében sokkal kevesebb hatalom és mozgástér összpontosul, mint a korábbi évtizedekben. Globális és európai vezető pénzügyi, gazdasági körök, összefonódva a nemzetközi politikai elittel, erőteljes nyomást gyakorolnak az egyes országok döntéshozatali folyamataira; a globális piaci, pénzügyi és banki erőcsoportok a nemzeti demokráciák fölé kerekednek, korlátozva szuverenitásukat.||||A tartós gazdasági és pénzügyi válság mindezt erősíti, a demokrácia válságába sodródik. Átalakulóban a világ, Magyarország pedig igyekszik nem sodródni az árral, hanem úgy kijutni az előző baloldali kormányzat okozta válságból, hogy közben az újonnan keletkező, nemzetközi beavatkozási kísérleteknek is képes legyen ellenállni. Ember-, kormány- és országpróbáló feladat ez. Írásaim egy forrongó korszak lenyomatai.||(Fricz Tamás)||*