1990 november elsején szabad emberként először léptem át az akkor már halott Ceausescu országnyi kiterjedésű gettójának omladozó szögesdrót kerítését, s utam Törökszentmiklósra vezetett. Hosszú évtizedeken keresztül a megemlékezés gyertyáit apám sírja helyett az ablakban égettük el, most végre ott akartam ezt megtenni, ahol a végzetes akna elérte őt...