Hát hányadik éve nyögünk már e miatt a borzalmas alak miatt, ezt mondja meg, aranyos Albán Úr! Hogy a szegény nyugdíjasnak úgy kell lepergetnie a kevéske napjait, hogy bármikor jöhet az Orbán Viktor, és akkor elvesz mindent, amit egy élet dolgos munkájával. Engem nem érdekel, hogy másoknak jobb lenne, ha ő kormányozna, sőt, az igazat megvallva, kecses kis Albán Úr, az sem érdekelne, ha nekem jobb lenne. Valahogy megszoktam már ezt a rosszabbul élést, drága Albán Úr, szerintem már egész jól is csinálom az elmúlt évtizedek rutinja végett, azt azonban nem akarom, hogy az Orbán ott vihorásszon a Parlamentben a korona körül. Én az egész politikából azt a részt szeretem a legjobban, amikor a választások estéjén pont kiderül, hogy megint leszavazták, és lehet kacagni a szomszédokkal, hogy na, az Orbánt mindjárt viszik a hátraujjú kabátban az őrök, hogy reggelig kaparja a falat. Ezek nagyon vidám pillanatok, csak sajnos elég ritkán vannak, és eltelik közöttük rengeteg év, amikor csak a gond meg a nyomorúság szakad az emberre, meg az árak, amelyek egyre gyorsabb ütemben nőnek.