Tersánszkynak ez a valamikor a "boldog békeidőkben" (az első világháború előtt) játszódó szerelmi története majdnem fél évszázada jelent meg először és utoljára. Benne van minden, amitől művei oly kedvesek olvasója számára: a szívmelengető életöröm, amely nemcsak derűt jelent, hanem természetes módon a tragikus események lehetőségét is a boldogságra vágyó szereplők számára; az élőbeszédre emlékeztető, valójában pontosan kiszámított, utánozhatatlanul egyéni stílus; az élvezetes, fordulatos cselekmény, melyet - mintegy a "hitelesség" fokozására - maga a főhős (ezúttal az álmos kisváros operettszínésze) beszél el, azaz elmeséli nekünk, a szó eredeti értelmében.