Dél-Amerikában az Andok hegység alatt sok ezer kilométeres labirintusrendszer húzódik. Az ecuadori Tayos-barlang épített kapuján át egy ősi világba utazunk, melyre Móricz János felfedező bukkant a múlt század derekán. E kapu egyike a néhány lejáratnak egy ismeretlen, mesterséges építésű földalatti világba, mely a Fémkönyvtár írásos lemezei mellett számtalan kulturális örökséget rejt, bizonyítva egy özönvíz előtti fejlett civilizáció létét. Az ősi Amerika földjére a Csendes-óceánba süllyedt MU kontinensről menekült a kara nép, akik a mi Kara-pot, azaz Kárpát-medencénk névadói vagy az ősi ujgur Kara-kota birodalom alapítói. Ez ugyanaz az „úr”, maúr avagy Magúr népe, mint az óegyiptomi birodalomalapító Mada vagy Men népe, a „sumérok” méd utódai, akiket Indiában szakáknak, fehér-hunnak, heftalitáknak, madáknak, Új-Zélandon mauriknak, Amerikában karának, szalaszakának, szakszának, eskitusnak, urunak, mayának, de mi leginkább szkítáknak ismerünk. E soknevű MAG-nép lelke ősidők óta tükröz egy „magos” isteni rendet, szellemében és nyelvében pedig őriz egy különleges tudást. E MAG-erő forrását, egy csodálatos óriás kristályt a tudósok fizikailag is megtalálták Földünk középpontjában. Ez az a MAG, mely a planetáris rendszer részeként közvetíti az isteni kozmikus energiát beavatottjaink, a naga-maga-mágus avagy Tatos-táltos papjaink által. Ők őrizték eredetünket, mely szervesen kötődik a Szíriusz-rendszerhez, ahonnan időnként Égi Mesterek jönnek segíteni MAG-feladatunkban, mely nem más, mint a legtisztább isteni erő, a Szeretet áramoltatása e téridőben is, a Föld nevű bolygón.