2021-ben, midőn e sorokat írom, keresztény-patrióta lírát mívelni már nem konzervatív attitűd, hanem lázadás. Egy évszázaddal ezelőtt a különböző politikai ideológiákat valló költők és írók még olyan antológiákban tettek hitet hazafiságuk mellett, mint a híres Vérző Magyarország. Édesapám kamaszkorában még A magyar fiú verseskönyve című versgyűjtemény révén kedvelte meg a költészetet. Manapság bele sem merünk gondolni, mit eredményezne egy ilyen könyvcím. Takaró Mihály mégis ebben hisz, erre tette föl az életét, minden sorából a keresztény-patrióta hit sugárzik. Korunk folyamatosan változó (vagy inkább torzuló?) divatjait nem követi, nem szövegeket ír, hanem klasszikus értelemben vett ízig-vérig verseket, komoly és örök témákról. Számára a poézis nem l’art pour l’art játszadozás, hanem a nemzeti identitás megtartó szent eszköze. Erős, meggyőző költészet ez, nemcsak témája, hanem mívessége miatt is. A hit, a következetesség, a bátorság még értékesebbé teszi, a kor pedig úgy hozta, hogy mindenekfölött még lázadás is. Meggyőződésem, hogy nem lesz hiábavaló, mert a hazának győznie kell, és győzni is fog. Addig is, amíg a diadal bekövetkezik: „Hogy mi a föld, mi a haza, / mindig újra le kell írni.” Orbán János Dénes