A szerző a magyar vidék szülötte, ahol a környezet, a szülők, már kora gyermekkorától a szülőföld és a magyar haza szeretetére nevelték. Ezt is vitte magával útravalóként, amikor elhagyta szülővárosát. Felnőttként elkötelezte magát a szocialista gondolkodásmóddal, de ez nem szorította háttérbe a magyarságát. Politikusi munkáját alapvetően ez a szemlélet jellemzi ma is, hogy először magyar és azután szocialista. 1989 októberében pályája csúcsára ért, a köztársasági elnöki tisztséget bízta rá a törvényhozás. Ímmár e negyedik könyvében a "rendszerváltás korszakának" nevezett időszakról számol be, 1988-tól 1996-ig terjedően. Beszámolója nem a szokásos elbeszélő forma, hanem hosszabb-rövidebb interjúk, nyilatkozatok, ünnepi beszédei, melyek megjelentek a sajtóban, elhangzottak a rádióban. A kötet történelmi dokumentum értékű. A szerző azt sem hallgatja el, hogy közismert magyar nemzeti elkötelezettsége miatt sok hátrányt és mellőzést kell elszenvednie. Egyik interjúban fejtette ki azt a nézetét, hogy: "az ezeréves keresztény erkölcsi és szellemi értékeket beépítendőnek tartom a magyar politikába, a magyar életbe, mert ezek tartást adtak a nemzetnek évszázadokon keresztül, s erre a tartásra szükség van ma is és szükség lesz a jövőben is". Ezután még azt is ki merte mondani, hogy: "Jómagam rendre tapasztalom, hogy ha ma valaki Magyarországon megvallja hazafias érzéseit, bizonyos körökben megütközést vált ki." Miután a magyarság ezerszáz esztendős történelmében erre nem volt még példa, joggal vethetjük fel a kérdést, hogy kiket takarnak, kikből állnak ezek a "bizonyos körök"? Talán megint egy idegen hatalom akarja uralma alá vonni a magyarságot, csak nem a hagyományos fegyvereket sorakoztatja fel, hanem ezeknél sokkal veszedelmesebbet, a pénzt, s "bizonyos körök" a liberális világnézet álarca mögött ennek a hatalomnak a szálláscsinálói lennének? Ennek a hatalomnak a névtelen és arcnélküli irányítói bölcsen tudják, hogy az első hadműveleti lépés a magyarság nemzettudatának, ezeréves valláserkölcsének, kultúrájának és nyelvének elsorvasztása, "tartásának" megtörése a feladat. Vagy talán vannak, akik attól félnek, hogy a nemzeti elkötelezettség, a tíz évszázados magyar szellemiség megerősödésével feléled a faji és közvetlen szomszédaink iránti gyűlölködés, ami beláthatatlan következményeket okozhat. Gondolhatunk merev szocilaistákra, akik a jövendő politika útját csak a nemzetköziségben látják, és megütköznek azon, hogy egy magát szocialistának valló politikus a magyar érdekeket helyezi előtérbe. Még nem körvonalazódott teljesen, hogy kiket kell meggyőzni a kitartó érvelés politikájával, de a szerző mellé kell álljunk abban a hitében, amit így fogalmazott meg: "Még ha sok is az aggodalom bennem, mégis hiszek a magyar nép és az emberiség jobb jövőjében." Szívből-lélekből kívánom, hogy dr. Szűrös Mátyás további cselekvő politikai munkálkodását kísérje a magyar emberek java részének eddigi szeretet és becsülése, s végezetül, de nem utolsó sorban Isten segítsége és áldása is.