Az Utolsó kísérlet regényciklus harmadik darabja, mely a Kocsik szeptemberben és az Alsóvárosi búcsú kötetek szerves folytatása. Az első rész a dunántúli Jó Péter falusi világa és a parasztgyermek küzdelme a taníttatásért. A következő: a katolikus kisvárosi gimnáziumban az életre és a tudásra odaforduló kamaszdiák sorsa és útkeresése az I. világháború idején a forradalomig. S a harmadik, a Szerdai fogadónap a Pestre és egyetemre került fiatal férfi önállósodása, magára találása. A kötet az apa döntésével indul, aki hazaviszi gimnazista fiát, s hogy jól teszi, bizonyítják a falun látottak és tapasztaltak is – elvtársas idők ezek, a kommün hetei, hónapjai. Ezt is látja Jó Péter, de lát később akasztást is, s tapasztalatokkal és a szeptemberi sikeres érettségivel a háta mögött megy Pestre, hogy korábbi érdeklődését komoly irányba vigye: történettudós akar lenni, beiratkozik az egyetem bölcsészkarára. A főváros megannyi táját és emberét rajzolja meg ez a fejezet, ahogy a későbbi is: az ún. ellenforradalmi korszak hiteles képét is kapjuk. S hiteles képet kapunk egy igazi korszakhősről, Barbián történészprofesszorról, Jó Péter mesteréről, akinek szerdai fogadónapján az ifjú bölcsész rendszeres vendég lesz. Barbián a készülődő és félig-meddig megvalósult új rend embere, az ideát és idea-embert kereső Jó Péter előbb fölnéz rá, aztán menekül tőle, ebben szerepe van gondolkodásmódja tisztulásának, a kisvárosi múlt, egyáltalán, a nem teljesen tisztázott múlt visszatérésének is. A szinte elfeledett Németh-mű fél emberöltő után jelenik meg újra. Előszó: Kaiser László.