Raffay Ernő szerző (Borjád, Baranya megye/ 1948. -) történész, politikus. Pécsett érettségizett 1968-ban. 1977-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen, történelem-Kelet-Európa története szakon. 1977-1993 között a JATE történészoktatója volt: gyakornok, tanársegéd, adjunktus, 1989-től docens. 1981-ben doktorált, 1987-ben kandidált. Társalgási szinten beszél angolul és románul. A rendszerváltás alatt és után országgyűlési képviselő és az Antall-kormányban a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára volt.||||A magyar szellemi élet mind a mai napig nem nézett szembe becsületesen a mesterségesen kialakított Ady-kultusszal: okaival, kiváltóival, haszonélvezőivel, a fönntartásában szerepet játszó személyekkel – s mindenekelőtt: utóbbiak kifejezett politikai céljaival.||||Annak ellenére van ez így, hogy Ady Endréről már rengeteg, összességében több tízezer nyomtatott oldalnyi elemzést és értékelést publikáltak. Ezek többsége azért magasztalja Adyt – természetesen kritikátlanul –, mert a költő és hírlapíró írásainak túlnyomó többségében ún. baloldali, a materialisták szerint „haladó” eszméket vallott.||||A 20. század első éveitől mintegy nyolc-tíz személy kezdte támogatni a szárnyait bontogató Adyt. A patronálás jól körvonalazható módszerekkel, pontosan fölismerhető célok érdekében történt. A fiatal váradi újságíró már pályájának kezdetén olyan nagyváradi szabadkőművesek társaságában forgolódott, akik fő céljuknak a keresztény magyar állam megdöntését tartották. Ennek a környezetnek a szellemi előkészítő munkája (az „eszmeérlelés”) jelentősen segítette később a vörös diktatúra létrejöttét, s így akarva-akaratlanul hozzájárult Magyarország összeomlásához.||||Ha összevetjük Ady cikkeit a váradi László király páholy irataival, teljesen új megvilágításba kerülnek akkori írásai, politikai nézetei, keresztényellenes kirohanásai. Forráselemző összehasonlító módszerrel, részletekbe menően mutatom be, hogy korántsem csak véletlen, alkalmi átfedésekről van szó.||||Könyvemben megkísérlem az óriási tehetségű, tragikus sorsú magyar költő életének néhány fontos fejezetét a kor szabadkőművességéről szerzett ismeretek birtokában, a pártos és elfogult történetírás és irodalomtörténet-írás ellenére, a magam konzervatív fölfogása szerint ismertetni.