Kevés olyan vidék van a világon, amely az évszázadok során annyi viszontagságon, rendszerváltozáson esett át, mint a Beregvidék' - indítja Sorsfordító évek sodrásában című könyvét Csanádi György. Az olvasó pedig ösztönösen így folytatja: Kevés olyan beregszászit ismerek, aki úgy kötődne szülőhelyéhez, mint a szerző...||||Csanádi újságíróként évtizedeken át foglalkozott e vidék jelenével, az elmúlt évtizedben viszont mind gyakrabban találkozhattunk e táj történelmét és jeles embereit bemutató írásaival. 2001-ben látott napvilágot Régi beregszásziak című kötete, melyben bemutatta azokat a beregszásziakat, akik messze földön híressé tették szülővárosukat, ám szólt az egyszerű iparosokról, mesteremberekről, kereskedőkről is, akik szaktudásukkal, becsületes munkájukkal kivívták a beregszásziak elismerését.||||A Sorsfordító évek sodrásában című kiadvány az előbbinél komolyabb vállalkozás. A tizennégy fejezetből álló könyv átfogó képet nyújt a Beregvidék történelmi múltjából, s a kőkorszaktól kezdődően a forradalmakon és háborúkon át elvezeti az olvasót napjaink történéséig. Külön fejezetet szentel a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc eseményeinek, az 1848-as történéseknek. Még a lokálpatrióták közül is kevesen ismerik például Törzsi István haladó szellemű kisnemes nevét és a sárosoroszi tíz pontot. Nos, a könyvben mindkettőről olvashatunk.||||Számos új ismerettel gazdagodunk a XX. századi történelmünket bemutató részeket olvasva is. Megismerhetjük többek között a Szolyvai Emlékpark egyik kopjafájának történetét, a 22. számú dekrétumot, az első választások kulisszatitkait, a kulákpereket, a 47-es korteshadjárat folklórját.||||A kötet záró fejezetében, a Mennyien maradtunk? címűben a 2001-es népszámlálás sajnálatos eredményeit taglalva a szerző reményét fejezi ki, hogy Beregszász magyarsága képes fenntartani intézményeit, ápolni kultúráját és hagyományait.||||Ha nem regényként, folyamatosan, hanem lapozgatva olvassuk a kötetet, minden bizonnyal elsőként ismerkedünk meg a Beregszász mindig a magyar kulturális és politikai élet központja volt című fejezettel, s ilyen indíttatásból szívesen olvasnánk kicsit bővebben városunk mai kulturális életéről, az itt megjelenő lapokról, a főiskolánkon kibontakozó tudományos és kulturális életről. (PoliPrint, Ungvár, 2004.)