Egy kedves budapesti tanító néni 1942-ben azt javasolta 7 éves tanítványainak, hogy a velük történt eseményeket írják le egy „érdekes füzet”-be. Szappanyos Tamásnak megtetszett az ötlet, és az akkor kezdett „érdekes füzet”-ből mára sokezer oldalas napló lett. Ebből a hatalmas mennyiségű feljegyzésből, élménybeszámolóból készült ez a kötet, amely egy jómódú fővárosi polgárcsaládban élő fiú 1942 és 1956 közötti éveiről ad hiteles képet. A háború utáni főváros mindennapjai, az iskolai élmények, a családi összejövetelek, a színes, szép kirándulások, a sportolás örömei, a politikai légkör változásai kerekednek ki az őszinte, nemcsak a naplóírónak fontos személyes, pontos leírásokból.