A százados úr csendes, jó humorú ember volt, aki jóformán egyáltalán nem törődött a politikával. Az első világháború kitörése előtt nyugodt jómódban élte a Pajzán Farsangnak becézett békeévek mindennapjait. Úgy élt, mint a többi budai polgár. Úgy élt, mintha az aranykor évei sohasem érnének véget.||||Mi vehette rá ezt a kedélyes embert arra, hogy néhány évvel később egy zászlóalj felszereléséhez elegendő hadiarzenált rejtegessen a házában? Minek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a mókamester hírében álló, jó humorú úriember szembeszálljon az antant katonai ellenőrző bizottságával, a pestiek által megvetően „szaglászó bizottság”-nak nevezett testülettel?||||Gärtner-Kertész Tibor, a kései unoka kiváló alibit talált a soha nem ismert nagyapa személyében: időutazásra invitál bennünket. Korabeli sajtóidézetek, levéltárak mélyén porosodó kéziratok, a magyar kémelhárítás titkos iratai, szerteágazó angol, francia, orosz források adják a korrajz alapját. A szerző előszeretettel idézi fel a száz évvel ezelőtti világ hétköznapjait, a korabeli pletykákat, hazugságokat, ostobaságokat. Kajánul mosolyog: tisztában van vele, hogy ismerjük a folytatást, a következő száz év történéseit. Miként azt is tudja, hogy néha majd elbizonytalanodunk: száz évvel ezelőtti vagy mai történetet olvasunk-e.