Miklós Vitéz Magyar Éneke izgalmas, feledhetetlen olvasmány, minden korosztályt megszólít, megérint - a kiskamaszok gazdag fantáziavilágát a szép, nemes gondolatok irányába tereli. Őseink magasztos vágyait, hőstetteit, bukásait, megpróbáltatásait tárja elénk eddig nem látott módon, régies-veretes nyelvezettel, verssorainak lüktető ritmusával, csengő-bongó rímeivel... Kalandos cselekményessége, szárnyaló képzelete, lírai érzékenysége révén a franciák Roland-énekéhez, a németek Nibelung-énekéhez, a finnek Kalevalájához is hasonlítható. (Balázs Tibor) A legendárium nyelvi erejével, verselési leleményeivel, a törmelékből helyreállított mitikus katedrális archaikus pompájával megmutatja: ilyen is lehetett volna a magyarság őskora... Talán ilyen volt. Színes, nekünk való mesét hallgatunk, mi dolgunk most a történelemtudomány kétségeivel! (Gyimesi László) Hunor és Magor legendája, Atilla és Csaba királyfi élete és halála éppúgy kitüntetett helyet kap Zerinváry Szilárd egyéni felfogású eposzában, mint azok a csodás jóslatokkal vegyes látomások, melyek a Bajorországban elhunyt költő megjelenítő tehetségének bizonyítékai. A lírai gyengédséggel váltakozó erőteljes jelenetek és leírások gyakran juttatják eszünkbe Arany Jánosnak és Gárdonyi Gézának a hun vezérről írott klasszikus feldolgozásait. (Iszlai Zoltán)