Egy bebörtönzött nő naplója-monológja e kötet szövege, tárgyilagos, pontos, kemény szavakkal. A hős nem a rab, hanem a rabság. Meglehet, ilyen a börtön, ilyen kisszer¹, ilyen egy zárt világ. De a falakon kívül is megélhetetlenek a vágyak, minden pillanatunkban beleütközünk létezésünk falaiba, talán még álmainkban sem lehetünk szabadok. Ez a gondolat és érzésvilág a nőiség által kap különös színezetet. Hamvas Béla így ír a nőről: „A világban már minden készen volt, amikor megjelent, talán lekésett, esetleg betolakodott. De akárhogyan, a világ eredeti elgondolásában nem volt benne. Később jött; talán hiányt pótolni; valami veszélyes lehetőséget megakadályozni; esetleg kiküszöbölni.” A versek erről a hiányról és kockázatról, az ezekkel szembeni kiszolgáltatottságról is szólnak – nőkhöz és férfiakhoz. Emberekhez.