A magyarság népességnövekedése több jelentős megtorpanás ellenére hosszú távon viszonylag egyöntetű. A főbb megtorpanások: a pogánylázadások (11. sz.), majd a tatárjárás 25-40% közöttire becsült népességfogyása (részben a megölt, részben az elhurcolt magyarság miatt), a 14. századi nagy európai pestisjárvány 15-20% körüli népességfogyása, a 16-17. századi török háborúk népességfogyása (megtorpanó népességnövekedése), a 20. század hajnalának kivándorlása, a 20. század két világháborúja és a 20-21. század fordulójának születésszám-csökkenése. Becslések szerint e megtorpanások nélkül jelenleg akár a 35-40 millió között lehetnénk. Az utolsó megtorpanás kellős közepén vagyunk. Kérdés, hogy ez a „tölcsér" formájának radikális megváltozását, és a magyarság számának gyors és megállíthatatlan fogyását jelzi-e előre, vagy csupán egy, a már sokszor tapasztalt krízishelyzetet, amit eleink (eddig) mindig meggyógyítottak, összefogással és erkölcsi megújulással; így a legtragikusabb folyamatokat is meg tudták változtatni. Rajtunk áll, hogy ezúttal melyik forgatókönyv válik igazzá Csáji László Koppány