Az évtizedek óta, 1965-től Magyarországon élő, a Lengyel Kulturális Központ (ma: Lengyel Intézet) programjainak szervezőjeként, majd igazgatójaként, a Lengyel Múzeum (ma: Lengyel Kutatóintézet és Múzeum) élén, és más szerepköreiben: így költőként, íróként, a történelem értelmezőjeként is a magyar–lengyel barátságot szolgáló, most 84 esztendős Konrad Sutarski új könyve közös anyagban teszi közzé a két népért – és Európáért – aggódó, történeti távlatokra összpontosító két nagyobb tanulmányát és a sorsról, időről, emlékezetről, a „haza” jelentőségéről mintegy fél évszázad alatt megírt verseit. Az édesapját a – katyni mészárlásokkal összefüggő – harkovi vérengzésben elveszítő fiatalembernek már gyermekkorában, majd erre épülve a keserű tapasztalatokat halmozó felnőttkorában különösen erős érzékenysége fejlődött ki a szabadságra, a nemzetre és az ezek jövőképére vonatkozó felelősség iránt. E kötetében az olvasóknak átnyújtott, mindkét műfajú írásai nagy belső meggyőződéssel jelenítik meg ezt az érzékenységet. Történelmi tárgyú tanulmányairól, amelyek a históriát formáló ember etikai arcának és az emberiség iránti felelősségének a kérdéseit a jelenkori Európa, különösen Közép-Európa horizontjából értelmezik – s amelyek a korban létrehozott szépirodalmi alkotásokat is e felelősség részeként és lehetőségeként fogják fel –, a történelemtudománynak, illetve majd magának a jövendő európai históriának kell majd véleményt formálnia.