Babucs Zoltán tősgyökeres jászkun család sarja, 1974-ben született Jászberényben, felesége, a kézdivásárhelyi születésű Madarász Éva. Hadtörténész-muzeológus, felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. A budapesti HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársaként dolgozott - kisebb megszakításokkal - közel két évtizedig, 2017 óta a Magyar Hírlap (polgári közéleti napilap) lapszerkesztője, 2019 nyarától pedig a Magyarságkutató Intézet ügyvivő szakértőjeként is tevékenykedik. Szakterülete: a második világháborús Magyar Királyi Honvédség, az 1848/49. évi magyar függetlenségi háború honvédseregének története, valamint a jászkunok és a székelyek katonáskodása. Ötszáznál is több tanulmány, tudományos cikk mellett huszonkilenc kötet szerzője vagy társszerzője, sajtó alá rendezője, hadtörténészként számos kötetet lektorált. Kutatási területének országosan elismert szakértőjeként a közmédia műsorainak és adásainak szereplője, ünnepi megemlékezések, rendezvények meghívott történész előadója a Kárpát-medencében és azon túl is. Korábban hadtörténeti írásai, tanulmányai a Nagy Magyarország konzervatív történelmi periodikában és a Történelemportál magazinban láttak napvilágot. Cikkei 2011 óta olvashatóak a Magyar Hírlapban - míg 2016-ban a Magyar Idők és a Magyar Demokrata hasábjain is jelentek meg írásai -, valamint a felvidéki Magyar7 hetilapban, a Rubicon és a Trianoni Szemle történelmi folyóiratokban. Publikációi az interneten is megtalálhatók, önálló hadtörténész rovata van a felvidéki Felvidek.ma honlapon, de munkái más, külhoni magyar internetes felületen is fellelhetők. A Horthy Miklós Társaság 2017-ben "a kormányzó munkásságának elismertetése érdekében végzett munkájáért és a magyarságnak tett szolgálataiért" adományozta részére a Horthy Miklós Érdemérmet, s különdíjként a kormányzó mellszobrát. A Horthy Emlékérmet 2018-ban, a Nemzeti Hadsereg megalakulásának 100. évfordulója alkalmából alapított Arany Emlékérmet 2019 nyarán kapta meg. Két esztendővel ezelőtt jelent meg a székelyföldi Tortoma Kiadó gondozásában a Jászmagyar honvédek albuma (1921-1945) című kötet. További kutatómunka eredményeként most az album második részét veheti kézbe a tisztelt olvasó. Ismeretes, hogy a fényképfelvétel rögzített történelmi pillanatkép, amely sokszor több információt tartalmaz, mint bármely más levéltári forrás vagy visszaemlékezés. Értékét növeli, ha tudjuk, mikor, hol készült és kik láthatók a felvételeken. Szerencsénkre a második világháború időszakában rengeteg fotó készült a honvédekről, s bár az 1945 utáni kommunista éra szemében vörös posztó volt, ha valaki ilyen fényképeket őrizgetett, mégis sok maradt az utókorra, köszönhetően akkori felmenőink bátorságának. E képeket nézegetve visszarepülhetünk az időben, átérezhetjük a kor hangulatát, s azt, milyen nagyszerű lehetett országgyarapító avagy a keleti hadszínteret megjárt honvédnek lenni, akiket családjuk mellett a társadalom megbecsülése is övezett. "Vitéz úrnak" lenni kiváltság volt és a kimenőre hazatérő, visszatérési érmekkel, Tűzkereszttel vagy Vitézségi Éremmel dekorált honvédek Jászberény és a környező jászmagyar települések üde színfoltját jelentették. Az albumban nem csak békebeli, de háborús képek is helyet kaptak, ily módon bepillantást nyerhetünk apáink, nagyapáink első vonalbeli életébe, egy-egy pillanatra megcsaphatja orrunkat az átázott-átizzadt posztó egyenruhák nehéz szaga, a lőporfüst kesernyés illata, érezhetjük a lövészárok földszagú sarát és nyirkosságát, a detonációk rengéshullámait, hallhatjuk a nehézfegyverek és a puskák dördüléseit, a tüzérségi becsapodásokat és a kézigránátok robbanását, a vadászgépek alacsonytámadásait, a harckocsik lánctalp csikorgását, a pattogó vezényszavakat, a sebesültek hörgését és a haldoklók utolsó sóhaját. Az új kötet is a jászmagyar honvédek második világháborús helytállására emlékeztet, hiszen ekkor öregbíthették utoljára az őseiktől örökölt legendás és nagy múltú jászkun katonai vitézség hírnevét.

Jelen kötet legyen kései főhajtás mindazon jászmagyarok előtt, akik esküjükhöz híven, becsülettel és jászkunk őseiktől örökölt virtussal szolgáltak az egykori Magyar Királyi Honvédség kötelékében, hősi halált haltak vagy eltűntek a második világháborúban, elpusztultak a szovjet lágervilágban, de emlékeztessen azokra is, akik túlélték az embert próbáló időket és a kommunista Magyarország megtűrt, másodrendű állampolgárai voltak, annak ellenére, hogy a második világégés alatt csupán azt cselekedték, "amit megkövetelt a haza" és sosem feledték el, hogy legszebb fiatal éveikben Horthy Miklós katonái voltak!

Sorozatunk hatodik kötetét ajánlom nagy szeretettel az olvasóknak. Sorban a hatodik kötet, de egyben különleges is, hisz míg az első öt kötetben különböző tájegységek háziasszonyait és receptjeit mutattuk be, ebben a kötetben a férfiak mutatják meg gasztronómiai tudományukat. Jelen kötetben több mint száz dabasi férfi oszlatja el azt a tévhitet, hogy a férfiak csak bográcsban tudnak bármit is főzni. A dabasi száz tál stáb következetes és lelkiismeretes munkája eredményeképpen egy nagyon változatos, gazdag választékot bemutató receptgyűjtemény kerül az érdeklődő kezébe, és bízom benne, hogy segít sokaknak abban, hogy még változatosabb legyen hétköznapjaink és ünnepeink étkezése egyaránt. A 100 dabasi recept férfiasan kötet méltó párja a tavaly megjelent 100 dabasi recept, több mint 100 dabasi háziasszony című kötetnek, és mint ilyen, valóban első a magyar gasztronómiai irodalomban. Lapozzák haszonnal, szeretettel ezt a kötetet is. Jó étvágyat!

"Addig vagy újságíró..." "Amíg kíváncsi vagy a mikrofonoddal, kameráddal szemben ülő ember gondolataira, mondataira, érzelmi rezdüléseire" - okított bennünket, a bukaresti Román Televízió Magyar Adásának frissen verbuvált szerkesztőit, egyik legjobb tollforgatója. "De nem muszáj mindig kérdezni, együttérző hallgatásoddal, figyelmeddel is szóra tudod bírni a riportalanyt" - mondta. A kíváncsiság, az alapos felkészülés, a szakma iránti alázat e pálya alappillérei. És természetesen az emberek gyors és hiteles tájékoztatása, a tények alapos feltárása, az igazság, a közjó érdekében. Miként a sajtó fő funkciója örökösen a hatalmon lévők ellenőrzése is a nyilvánosság erejével. Sikerült-e mindenben így cselekednem a közel fél évszázados tévés, rádiós újságírói munkám során? Bizonyára nem. De törekedtem rá. Mert létezik újságírói lelkiismeret, mindig is volt, és ma is lennie kellene. Ebben a kötetben a magyarországi és az erdélyi magyar nyomtatott sajtóban megjelent írásaimból nyújtok át egy csokorravalót az Olvasónak. Mert kérdezni, ugye (még) szabad?

.

A szerző korabeli forrásokra és történeti tanulmányokra építve alapos elmzést ad Kinizsi Pál életének valamennyi mozzanatáról.

*

Olvasóink a kötet alapos elolvasása nyomán rájönnek arra, hogy ebben a könyvben sokkal többről van szó, mint amit a címe ígér. Ez így van rendjén. Szerzője, aki igen behatóan ismeri szinte az egész Közép- és Belső-Ázsia nomád népeinek, sőt város- és oázislakóinak a történetét, hatalmas munkára vállalkozott. Tette ezt azután, hogy idehaza és az említett hatalmas kontinensrészben alapos orientalisztikai tanulmányokat folytatott. Alapjában véve nemcsak a hunok és birodalmuk népeinek története érdekelte, hanem alapos és több nyelvre kiterjedő ismeretei révén kísérelte meg sok-sok nyelvi terminus, sokféle történeti folklóranyag megértését és azok sikeres elénk tárását. Természetes, hogy a címnek megfelelően, elsősorban a hunok és azok birodalma érdekelte ugyan, de azon céltudatosan túl is lépett. Joggal fűzi fel ismereteit a Selyemútra, hiszen ez az óriási közlekedési út, amely hosszú-hosszú évszázadokon át szolgálta a népeket, rendkívüli lehetőséget biztosított fő- és mellékvonalaival, leágazásaival együtt nemcsak a háborúkhoz, a hadseregek felvonulásához, hanem elsősorban a kulturális javak cseréjéhez. Amíg funkcionált, szerepe óriási volt, és ezt a múltbeli szerepét főleg a 19. század kutatói (köztük hazánkfia, Stein Aurél volt az egyik élenjáró) nyomán kezdték feltárni, de még igen sok a megvilágítandó részlet. Akinek a kezében volt ez a fontos "nemzetközi" szárazföldi útvonal vagy annak jelentős részlete, az sokfelé üzenhetett, küldhetett kereskedőket, működtethette kultúrák ütőerejét.

A szerző korabeli forrásokra és történeti tanulmányokra építve alapos elmzést ad Kinizsi Pál életének valamennyi mozzanatáról.