A halála után tizennyolc évvel - az Úr 2020. esztendeje Szent Jakab havának Mária Magdolna napján - szembejött velem a legnépszerűbb közösségi oldalon a nagyanyám... Pontosítottam Imre emlékezetéből, a képhez fűzött adatát: "...néni nem zeteváraljai, hanem kápolnásfalui, egészen pontosan néhai anyai nagymamám: Elekes D. Gáborné Vitus Mária [született: Szentesegyházasfaluban (ma Szentegyháza) 1933. december 20-án, meghalt: 2002. december-án.]" Másodperceken belül jött a lakonikus tömörségű válasz: "Hát ez csoda!"... Harangozó Imre - a kötet beszédes címe ellenére - nem holmi kalászszedegető! Több évtizede felkent, fáradhatatlan marokszedője nemcsak szűkebb pátriájában, de szerte a Kárpát-medencében és a Kárpátok karéján kívül is veszendőben lévő néprajzi kincsünknek, örökségünknek. Áldozatos munkával vaskos kévékbe gyűjti az életet fenntartó, szellemi és lelki mindennapi kenyerünkhöz szükséges, rendbe vágott kenyérgabonát, kalászokat. Isten és a magyarság igájában, törzsökös alföldi ősei szívós konokságával végzi értékmentő, értékteremtő munkásságát. Hűségesen megőrzi a rábízott talentumokat! A marokszedésben rendre a Gondviselő vezérli, Isten elhívott és elhivatott aratómunkása...