Mátyást uralkodásának első felében lefoglalták a török ellenes háborúk és hódítások. Hírnevét egyrészt az oszmán expanziós törekvések visszaszorításával, másrészt budai udvarának humanista központtá alakításával vívta ki. A fiú, aki elnyerte a koronát, dicsőségben uralkodott több mint 30 éven át, szuperhatalommá tette országát és páratlan kulturális fellendülést indított útjára. Európa hírű könyvtárának létrehozásában kimagasló szerepe volt nevelőjének, Vitéz János kancellárnak és Janus Pannoniusnak, a pécsi püspöknek, aki itáliai bevásárló körútjai során nemcsak a király, hanem maga számára is vásárolta/készíttette a könyveket. Az Itáliában tanult Janus Pannonius/polgári nevén Csezmicei János a Hunyadiak korának és egyben a magyar humanizmus kiemelkedő alakja, az első magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője: először írt a magyar tájról, édesanyjáról, mesteréről, barátairól, betegségéről, Mátyás király háborúiról…Több, mint 400 verset írt latin és görög nyelven (utóbbiak lefordítása még várat magára), sőt prózákat is. Mátyás trónra lépésének évében tért haza. Janus költészete nyomán megszületett a magyar humanista líra: legérettebb gyümölcseit lírai epigrammáiban, főként elégiáiban hozta Magyarországon. Janus a pécsi püspökség mellett különböző funkciókat, diplomáciai feladatokat töltött be a királyi udvarban. Mátyás király ellen a főurak lázadásához csatlakozott nagybátyjával együtt, mivel nem értett egyet Mátyás király nyugati hódításaival abban a korban, amikor délről a török fenyegetése állandó volt. Mátyás udvarában Attila-kultusz dívott, így Janus munkásságában fellelhető a hun öntudat, amely nemzeti önérzetében jelenik meg. Kegyvesztetten halt meg. Janus a humanista világi líra megteremtője és legkiemelkedőbb művelője, az első magyar költő, aki világhírnévre tett szert. Egy-két évtized alatt a török játszi könnyedséggel leigázta Magyarországot, amely nagyhatalomból prédává vált kiszolgáltatva az oszmán szultánoknak és a Habsburg császároknak. A történelem nagyon kevés példát ismer arra, hogy egy erős és gazdag állam ilyen gyorsan hulljon szét. Az Appendix rész a világháborúk poklát megjárt két szomorú sorsot mutat be.

Béla király volt az egyetlen, aki tisztában volt az ország ellenálló-képességének mértékével és a tatárok növekvő inváziós veszélyével. A magyar urak nem féltek, inkább örültek a király aggodalmának: „nem bánták, ha végre őt is éri baj”. Azt hitték, hogy a tatárokkal is olyan könnyen elbánnak, mint a kunokkal. Batu kán seregei a Vereckei szoroson át, Kádán hadtestei Erdély hegyein át hatoltak be hazánkba. 1241. április 11. éjjel egy, a tatároktól megszökött orosz fogoly figyelmeztette a magyarokat, hogy az éjjel támadás lesz a Sajó hídfőjénél. Kálmán herceg és Ugrin érsek odasiettek őrködni. Az első támadást visszaverték a magyarok, de önhittségükben azt hitték, hogy most már vége a harcnak, visszatértek a szekértáborba. Az igazi támadás ezután következett: a szekértábort körülvették a tatárok és a magyarok ebből a gyűrűből nem tudtak kitörni. A király menekülőre fogta, minthogy főuraira nem számíthatott, saját dandára fogta közre, akikből az ország későbbi történelmében jelentős szerepet játszó köznemesek, majd később főnemesek váltak: Béla nagy kerülővel jutott Nyitrára, majd Pozsonyba, ahol találkozott az osztrák herceggel, aki továbbjutása zálogaként megzsarolta a királyt. Végül a királyi család először Spalatóba/Split, majd egy kis szigeten fekvő városba, Trauba/Trogir menekült. Ekkor már erősen a nyomukba voltak a tatárok. Ekkortájt az osztrák évkönyvírók a következőt jegyezték le: „Magyarország harmadfélszáz évi fennállás után elpusztult”.

Ahogy Jézus Krisztussal szülőföldjén, Názáretben megesett, hogy nem ismerték el tudását, úgy ez a jelenség a történelemben számtalanszor előfordult. – Semmelweis Ignác Fülöp statisztikai adatokkal igazolta, hogy a vajúdó nők gyakori halálát okozó vérmérgezés az általa kidolgozott klórvizes kézmosással megelőzhető. Felettesei, kollégái azonban nem fogadták el elméletét és módszerét. Így lejárt tanszéki állását nem hosszabbították meg. Visszatért szülőhazájába, de ott is csak 1854-ben juthatott professzori álláshoz. – Az első magyar származású Nobel-díjas orvos Bárány Róbert a belső fül hőingerekre adott változását, a kalorikus nystagmust/szemrezgést és a Bárány féle félremutatási tesztet írta le, utóbbival meghatározható volt a kis­agyban székelő kóros folyamat helye. Hadifogságában értesült e rangos díj odaítéléséről, és a Vöröskereszt segítségével szabadulhatott. Bécsben ellenségesen fogadták, perbe fogták, állása megszűnt. Családjával együtt kénytelen volt Svédországban letelepedni, ahol professzori állást kapott. – A hazai és nemzetközi kiváló iskolai végzettséggel és doktori fokozattal rendelkező Stein Aurél Márk két alkalommal is hiába várt hazájában professzori kinevezésre, így 1904-ben felvette az angol állampolgárságot. Belső-ázsiai útjaival világhírnevet szerzett magának. Haláláig hű maradt a magyarság Vámbéry-féle törökös származtatásához, az Árpád-körüli államalkotó mag Belső-ázsiai eredetéhez. – Kortársunk volt a virtuóz és világhírű zongoraművész Cziffra György, akivel a legméltatlanabbul bánt a haza. Végül az 1956-os forradalom és szabadságharc hozta meg számára a szabadulást és a világhírnevet. Végül áttekintést ad a mártírsorsú gróf. Esterházy János életéről és munkásságáról. A második részben a T. Olvasó tájékozódhat Sumér és Ugarit legújabb kutatási eredményeiről, a honfoglaló magyarság kalandozásairól, Endre herceg nápolyi megöletésének körülményeiről, Magyarországi Klemencia francia királyné hányattatott sorsáról, Kőrösi Csoma Sándor útjairól, a honleány gróf Teleki Blanka szomorú haláláról, Erdély legnagyobb fiának Orbán Balázsnak életéről és fényképészeti munkásságáról, valamint a Pécsi Francia Emlékmű történetéről, jelentőségéről.

A Magna Charta és az Aranybulla megszületésekor a kor európai szelleme olyan fejlettségűvé vált, amelyben alkotmány-szerű jogbiztosítékokat lehetett követelni az uralkodótól, bár az Aranybulla gyökerei a „Szent király” által adott törvényekig nyúlnak vissza. Az angliai és a magyarországi dokumentumokban lefektetett elvek hasonlósága a „Záradék”-ban” (61, ill. a 31. cikkely) csúcsosodik ki. Ez abból is eredhet, hogy egyes elemeik közös forrásból, a keresztes államok jogrendszeréből kerültek átvételre. E dokumentumok megalkotásához hozzájárultak még az alábbi tényezők: a trónért folytatott harcok, a polgárháborúk, az országok hódító háborúi által kiváltott zűrzavar és szegénység, részvétel a Szentföld visszafoglalását célzó hadjáratokban (keresztesháborúk). Mindezeken túl hazánkban a belső idegen elnyomás és a női uralom is hatványozottan szerepelt. Mindezek nagy terhet róttak a lakosságra: egyre nőtt a társadalmi feszültség, nemcsak a nép, de a nemesség és a hivatalnokok egy része is a fokozatosan mélyülő szegénységbe süllyedt, amit a belharcok, a Szentföldre kiállítandó hadtestek és az országunkon átvonuló hadseregek pusztítása is fokozott. A magyar nemességnek Szent István korától szokásjog szerint érvényesülő királyválasztó joga volt. A magyar szokásjogban kezdettől érvényesült a nemzet királyválasztó akarata az „Akarjuk királynak” felkiáltással. Középkori jog szerint lehet valaki király választással, örökléssel, vagy az előző király általi kijelöléssel. Az Aranybullára minden magyar király esküt tett a királyválasztó nemességnek és erről az ígéretről Hitlevelet bocsájtott ki. Ebből a királyválasztó jogból következett az 1222. évi Aranybulla utolsó pontja, az Ellenállási záradék (”Jus resistendi”): amely szerint ha a király nem tartja be a törvényeket, a nemesség jogában áll ez ellen fellépni a felségsértés vétsége nélkül. Minden esetre tény, hogy Európában 800 éve az első alkotmányos jogdokumentum Angliában, a második pedig ezt követően néhány év múlva hazánkban született meg, amire méltán büszkék lehetünk.

Mátyást uralkodásának első felében lefoglalták a török ellenes háborúk és hódítások. Hírnevét egyrészt az oszmán expanziós törekvések visszaszorításával, másrészt budai udvarának humanista központtá alakításával vívta ki. A fiú, aki elnyerte a koronát, dicsőségben uralkodott több mint 30 éven át, szuperhatalommá tette országát és páratlan kulturális fellendülést indított útjára. Európa hírű könyvtárának létrehozásában kimagasló szerepe volt nevelőjének, Vitéz János kancellárnak és Janus Pannoniusnak, a pécsi püspöknek, aki itáliai bevásárló körútjai során nemcsak a király, hanem maga számára is vásárolta/készíttette a könyveket. Az Itáliában tanult Janus Pannonius/polgári nevén Csezmicei János a Hunyadiak korának és egyben a magyar humanizmus kiemelkedő alakja, az első magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője: először írt a magyar tájról, édesanyjáról, mesteréről, barátairól, betegségéről, Mátyás király háborúiról…Több, mint 400 verset írt latin és görög nyelven (utóbbiak lefordítása még várat magára), sőt prózákat is. Mátyás trónra lépésének évében tért haza. Janus költészete nyomán megszületett a magyar humanista líra: legérettebb gyümölcseit lírai epigrammáiban, főként elégiáiban hozta Magyarországon. Janus a pécsi püspökség mellett különböző funkciókat, diplomáciai feladatokat töltött be a királyi udvarban. Mátyás király ellen a főurak lázadásához csatlakozott nagybátyjával együtt, mivel nem értett egyet Mátyás király nyugati hódításaival abban a korban, amikor délről a török fenyegetése állandó volt. Mátyás udvarában Attila-kultusz dívott, így Janus munkásságában fellelhető a hun öntudat, amely nemzeti önérzetében jelenik meg. Kegyvesztetten halt meg. Janus a humanista világi líra megteremtője és legkiemelkedőbb művelője, az első magyar költő, aki világhírnévre tett szert. Egy-két évtized alatt a török játszi könnyedséggel leigázta Magyarországot, amely nagyhatalomból prédává vált kiszolgáltatva az oszmán szultánoknak és a Habsburg császároknak. A történelem nagyon kevés példát ismer arra, hogy egy erős és gazdag állam ilyen gyorsan hulljon szét. Az Appendix rész a világháborúk poklát megjárt két szomorú sorsot mutat be.

A bálványok oltárait lerombolni eljött az „Isten fia”, és a császárok trónjait ledönteni eljött az „Isten ostora”, a „Világ pörölye”. 434. – 453. Attila királysága: nagykirály, azaz caesar/császár. Attila jó politikus volt, elismertette magát népe és a rómaiak előtt is, mint főnököt. Attila egységes Hun Birodalmat akart létrehozni: a törzsfőnökök hűségét a békepénzzel vette meg és a háborús zsákmány ígéretével vitte harcba őket. Hóman Bálint szerint a magyar és hun mondakör valójában a magyarság tudatának része. Ezt igazolja az alábbi három példa: 1. Monda: Attila itáliai hadjárata idején Ravenna állítólagos ostromakor Attila lova gazdagon volt felékesítve, maga arany vérttel, karján pajzs, fövegén tündöklő kócsagforgó, a hun korona… – Th. Amadé Attila könyvéből részlet. Tény: 1972-ben az Ordos-sztyeppe nyugati részén, a homokos talajban akkor már sekélyen fekvő sírból különösen gazdag aranylelet került elő, amit Ordosi kincsnek ismer a világ. Többek közt tartalmaz egy csodálatos fejdíszt, az un. ordosi hun aranykoronát, tetején egy, a fej mozgatásakor forgó aranymadárral. 2. Monda: Trierben Attila zsöllye-székében ülve fogadta a városok papjait és kérte kapuik megnyitását. – Th. Amadé Attila könyvéből részlet. Tény: Trier körzetében a Rajna vidéki Pfalz tartományban a Rülzheim melletti erdőben találtak egy 700 kg-ot meghaladó súlyú kincsleletet, ebben egy aranyozott ezüst összecsukható szék (zsöllye szék) volt, fejedelmi tulajdon. Biztosra vehető, hogy Attila tulajdona volt, amit hadjáratai során magával vitt. 3. Monda: …(Attila) „istállói tele voltak pompás lovakkal…A nyergek is drágakövekkel kirakott aranyból voltak…Asztala színaranyból volt…” Tény: Csomor Lajos szerint ma ez a színarany asztal a Vatikánban van, létezik. A monda szerint Attila Leo pápával való találkozása után kinyilvánította a pápák igazhitűségét és a szent szék elsőbbségét, így a pápaság bajnoka – Attila Martell Károly és Cid előképe? Attila a magyar történelem egyik legdicsőségesebb hőse, fia Csaba beváltotta a jóslatot azzal, hogy az Alduna táján népével letelepedett, a Csigla mezejére menekült székelyekkel együtt tovább élt, sokasodott, és a honfoglaló magyarokkal együttesen birtokba vették a Kárpát medencei hazát. Ezt hirdeti a Hősök terén lévő emlékmű, amely központjában lévő obeliszk tetején áll Európa legrégibb koronáját, a Szent Koronát kezében tartó angyal, továbbá Csaba leszármazottja, Árpád fejedelem a honfoglaló vezérekkel. A magyarok a hunok egyenes ági leszármazottai.

A Magna Charta és az Aranybulla megszületésekor a kor európai szelleme olyan fejlettségűvé vált, amelyben alkotmány-szerű jogbiztosítékokat lehetett követelni az uralkodótól, bár az Aranybulla gyökerei a „Szent király” által adott törvényekig nyúlnak vissza. Az angliai és a magyarországi dokumentumokban lefektetett elvek hasonlósága a „Záradék”-ban” (61, ill. a 31. cikkely) csúcsosodik ki. Ez abból is eredhet, hogy egyes elemeik közös forrásból, a keresztes államok jogrendszeréből kerültek átvételre. E dokumentumok megalkotásához hozzájárultak még az alábbi tényezők: a trónért folytatott harcok, a polgárháborúk, az országok hódító háborúi által kiváltott zűrzavar és szegénység, részvétel a Szentföld visszafoglalását célzó hadjáratokban (keresztesháborúk). Mindezeken túl hazánkban a belső idegen elnyomás és a női uralom is hatványozottan szerepelt. Mindezek nagy terhet róttak a lakosságra: egyre nőtt a társadalmi feszültség, nemcsak a nép, de a nemesség és a hivatalnokok egy része is a fokozatosan mélyülő szegénységbe süllyedt, amit a belharcok, a Szentföldre kiállítandó hadtestek és az országunkon átvonuló hadseregek pusztítása is fokozott. A magyar nemességnek Szent István korától szokásjog szerint érvényesülő királyválasztó joga volt. A magyar szokásjogban kezdettől érvényesült a nemzet királyválasztó akarata az „Akarjuk királynak” felkiáltással. Középkori jog szerint lehet valaki király választással, örökléssel, vagy az előző király általi kijelöléssel. Az Aranybullára minden magyar király esküt tett a királyválasztó nemességnek és erről az ígéretről Hitlevelet bocsájtott ki. Ebből a királyválasztó jogból következett az 1222. évi Aranybulla utolsó pontja, az Ellenállási záradék (”Jus resistendi”): amely szerint ha a király nem tartja be a törvényeket, a nemesség jogában áll ez ellen fellépni a felségsértés vétsége nélkül. Minden esetre tény, hogy Európában 800 éve az első alkotmányos jogdokumentum Angliában, a második pedig ezt követően néhány év múlva hazánkban született meg, amire méltán büszkék lehetünk.