A képzeletnek elég egy pillanat, hogy valaki bejárja a világot, átsuhanjon múlton s jövőn. Hősünk ráadásul úgy teszi ezt, hogy el sem mozdul a helyéről, ahol megcsapta a bűvös sugár. A történet a realitás síkján igen egyszerű: Mac Dermed nyomozó véletlen baleset áldozata lesz: kopár hegycsúcson tartózkodik – szenvedélyes természetjáró –, amikor a BIOINFORMATIKAI KUTATÓINTÉZET óriás komputerének bővítési munkálatai miatt megbontott védőkupolája résébe belecsap a villám, s információ hordozó sugárzást gerjeszt, mely meglegyinti emberünket. Ettől fogva agya alkalmassá válik a világszerte a megakomputerbe kapcsolt térfigyelő kamerák észleléseinek lehívására, valamint betekintést nyer memóriájába és terveibe. Nyomozás közben –, melyet az intézetben folyó, etikailag megkérdőjelezhető céllal végzett kísérletek leleplezéséért indítanak a Város hatóságai – nem kevesebbre jön rá, minthogy a kutatóintézet óriás komputere maga is felderítő tevékenységbe kezdett a Város hatalmi rendszerének anomáliái után. Hősünk felteszi magának a kérdést: hová vezet, ha ember és alkotása ellentétbe kerül egymással? Ám rájön, hogy ennél több forog kockán: képes-e egyáltalán együtt élni a természeti úton létrejött és a mesterségesen létrehozott értelem? A képzeletnek elég egy pillanat, hogy valaki bejárja a világot, átsuhanjon múlton s jövőn. Hősünk ráadásul úgy teszi ezt, hogy el sem mozdul a helyéről, ahol megcsapta a bűvös sugár. A történet a realitás síkján igen egyszerű: Mac Dermed nyomozó véletlen baleset áldozata lesz: kopár hegycsúcson tartózkodik – szenvedélyes természetjáró –, amikor a BIOINFORMATIKAI KUTATÓINTÉZET óriás komputerének bővítési munkálatai miatt megbontott védőkupolája résébe belecsap a villám, s információ hordozó sugárzást gerjeszt, mely meglegyinti emberünket. Ettől fogva agya alkalmassá válik a világszerte a megakomputerbe kapcsolt térfigyelő kamerák észleléseinek lehívására, valamint betekintést nyer memóriájába és terveibe. Nyomozás közben –, melyet az intézetben folyó, etikailag megkérdőjelezhető céllal végzett kísérletek leleplezéséért indítanak a Város hatóságai – nem kevesebbre jön rá, minthogy a kutatóintézet óriás komputere maga is felderítő tevékenységbe kezdett a Város hatalmi rendszerének anomáliái után. Hősünk felteszi magának a kérdést: hová vezet, ha ember és alkotása ellentétbe kerül egymással? Ám rájön, hogy ennél több forog kockán: képes-e egyáltalán együtt élni a természeti úton létrejött és a mesterségesen létrehozott értelem? A könyv főszereplője gyakran hivatkozik egy korábbi nyomozásának emlékére, amelyet: „A kis szökevények” című regényben ismerhettünk meg. A két könyvben csak a háttérvilág közös, történetük önálló. A tét kapcsolja össze őket: ám míg a korábbi műben a probléma csírájával találkozunk, ebben a históriában már a tragikus kockázatokkal terhes végkifejlettel. A fejezetek előtti időpont meghatározások nem egy manapság divatos írói fogást kívánnak követni, hanem az objektív – egy irányban haladó – és a szubjektív – a főszereplő múltba és jövőbe tekintő képzeletében csapongó – idő megkülönböztetését szolgálják. Az objektív időpont – emlékeztetőül, hogy hősünk számára megállt –, megtalálható a fejezetek elején, míg a szubjektív magában a történetben bontakozik ki. Ha egy mondatban akarom összefoglalni e könyv üzenetét: Nagyon elégedett vagyok, amíg mi programozzuk a gépeket, de nagyon elégedetlen lennék egy olyan világban, ahol felcserélődnének a szerepek.

A hübrisz az ókori görögök világában a lehető legnagyobb bűnt jelentette, amikor az ember féktelen gőgjében nem éri be a maga szerepével, hanem az istenek babérjaira tör.*Hová vezet az informatika útja, ha a tudomány erkölcsi fékek nélkül fejlődik, s a jog sem korlátozza, mivel azzal szabadságelveket sértene, a pénz világa pedig üzletet lát benne? Mi lesz, ha megtörténik a nagy tudományos áttörés, s a számítástechnika képessé válik az emberi psziché leírására és tárolására, hiszen innen már csak egy lépés, hogy a tőke felfigyeljen az ebben rejlő lehetőségekre? Ami a keleti szakrális világban az erkölcsi egyenleg, a karma függvénye volt, s isteni megítélésen alapult, az ettől kezdve a történelem legnagyobb üzleti vállalkozása lesz: a pénzen vett újjászületés.

Hőseink nem akár,ilyen célból kelnek útra a mély űrbe: az uralomra törő Mindenható Komputerizált Értelem ültette őket a Kriptodia fedélzetére. Az emberiség legfelső törvényhozó szerve, a Világparlament 3873. október havában jelentős szavazattöbbséggel úgy határozott: fajunk rendkívüli mértékben megnövekedett űrbéli jelenlétére tekintettel, létre kell hozni a Távoltéri Mentőszolgálatot. Miután az ehhez szükséges gyorsjáratú hajók megépítésének költségeit az elhúzódó világgazdasági krízis körülményei közt, komoly nehézségek árán végülis előteremtették, megkezdődhetett a tervezés, majd a kivitelezés. Utólag könnyű okosnak lenni; akkor kellett volna bölcsebben dönteni, amikor a Szellem még nem jött elő a palackból. Hiszen ma már közismert, hogy a Kriptodíra nevű űrhajó – nevét a Távoltéri Védelmi Flotta egykori legendás zászlóshajójától örökölte – baljós históriája egy fogságából ki tudja mióta kitörni készülő nagyratörő Szellem, valamint a politika fondorlatos mesterkedésének következménye volt.

Talán elképzelhetetlen, hogy vajúdó szellemünk egyszer olyan gyermeket szül, amire akiként, tehát személyként is gondolhatunk? És ha ez bekövetkezik, miként fogadja majd világunk az új jövevényt? A kicsiktől nem kell félteni történetünk „agyas bábuit”, a felnőttek reakciója azonban kiszámíthatatlan. A könyvben szereplő KIBERNETIKUS JÁTÉKOK KUTATÓINTÉZETÉBŐL kiszabaduló gondolkodó bábuk már létük kezdetén találkoznak az emberi haszonlesés különféle formáival, amikor is önző célokra akarják őket kihasználni. Szerencsére van egy titkos támogatójuk, aki a maga informatikai eszközeivel segítségükre siet, s mielőtt még bekövetkezne a tragédia, biztonságos révbe kalauzolja őket, ahol találkoznak a többi hasonló sorsú kis szökevénnyel. Eközben folyik a Városban a nyomozás az ékszerkiállításról rejtélyes körülmények közt eltűnt, gyémántokkal ékesített királynői fülönfüggők ügyében.

Két világ találkozik e könyv lapjain: a valóságos és a mesés. Egyazon világ két arca: a kibernetika, informatika, az értelem szikár rendjén alapuló, s a természet ősidők óta burjánzó hús-vér, értelemmel alig felfogható, mesés világa. E randevú vezet a felismeréshez: a mese a valóság igazabbik, szebbik arca.

x

Talán mindenki eljut egyszer oda, hogy megkérdezi önmagától: Ki vagyok én, mi vagyok én? Ehhez többnyire meg kell öregedni, ezért aztán a válasz az önelszámolás formáját ölti, ami rendre így hangzik: HA MEGBECSÜLTED VOLNA AZ ÉLETED, NEM FÉLNÉL MOST A HALÁLTÓL. E félig regény, félig keleti mese szövetében igyekszik elrejtőzni szerzője, hiszen nem az ő személyes sorsa érdekli az olvasót, hanem a saját magáé. Csak a könyv végén tör felszínre a búvópatak, amikor is a könyvbeli író-krónikás egy igazi mesében elregéli az Idő Kútjába alámerült, de soha el nem feledett személyes csodáját. Az olvasó pedig, ha valahol és valamikor életében megtalálja a történetben szereplő varázslatos kecskebőr egy darabját, s arról szembenéz vele a halála órájában viselt arca –, mely remélhetőleg hosszú évekről vagy évtizedekről tekint rá vissza –, emelje fel büszkén a fejét: Igen, ez én vagyok! A könyv két részből áll. Az elsőben történik az a mágikus aktus, amit a Nagy Meghallgató nevű varázsló olvas rá egy kecskebőrből készült pergamenre, melyet elküld a halhatatlanság csodájában reménykedő császárnak, de ő a rajta levő feltételen megdühödve szétszabdalja és kidobja azt palotája ablakán. Ám az ettől fogva már megsokszorozva hordozza a varázslatot: aki rátekint, meglátja magát, miként néz majd ki halála órájában. A második részben egy korunkban folyó ásatás során az előkerülő mágikus bőrdarabok sorsát követhetjük nyomon, amikor is varázslatos képességük szembesül hitetlen világunk emberének látásmódjával. Ám az eredmény meglepő...

Abszurd regény a rendszerváltás idejéről.

A mohácsi vész idején játszódó regény izgalmas története meglepő hitelességgel repít vissza minket az évszázadokkal ezelőtti időkbe. Ajánljuk mindenkinek, de kimondottan értékes mű tanári forrásanyagként is.