Ebben a könyvben munkásságomból nyújtok át szíves olvasásra néhány írást. Némi zavarral ugyan, mert a sorozat címe afféle örökhagyásra céloz, egybe szedni azt, amit méltónak találok ily módon a jövőnek átadni. A zavart az okozza, hogy bármennyire is nézegeti az ember, mit tartson fontosnak, mégis csak esetleges az ilyen válogatás. Nem vagyok híve a részletek közlésének, noha azok figyelemfelkeltők lehetnének a művek teljességére, mégis azt gondoltam, ha szűkös is a hely, azért drámából álljon itt olyan, amely egész, vagyis egyfelvonásos. Amit olvashatnak, az a hatalom természetrajza, a hatvanas évek végén, még a színpadi sikereim előtti időkben írtam, és örök időszerűsége miatt szeretem. Kedvelem a rádiójátékot, azt is képviseli itt egy munkám. Minthogy azonban a novella az alap műfajom, megkíséreltem ennek negyven év terméséből valamelyes áttekintést adni. Ami a legterjedelmesebb írást, a Bolond madár című regényt illeti, örülök, hogy ezúton módom van újra megjelentetni. Voltaképpen ezt tekintem a kötet legfőbb jelentőségének: a 2006-ban megünnepelt, fél évszázada kirobbant 1956-os forradalmat idézhetem fel vele, pontosabban az október 23-ával elsöpört ötvenes éveket. A regény 1989-ben, az Új írásban való közlés után, a Magvetőnél jelent meg, de az előkerült, számos dokumentum, napló- és memoárkötet között beleveszett a hirtelen támadt áradatba. A korrajznak is felfogható, a magam 56-os élményei miatt hiteles történetű regény egy, a szerelemet és morált megalkuvás nélkül megélni akaró fiatalember sorsát mutatja be a diktatúra éveiben. Talán éppen ennek a munkámnak a kötetben való útra bocsátása igazolja leginkább esetemben a sorozatcím érvényét: átadni a jövőnek azt, amit az irodalom ment meg egy-egy korszakból az emlékezetnek.