Van-e a művészetben, s annak minket itt érdeklő ágában, az irodalomban, szabály? Nyilvánvaló, hogy van: de mit foghat meg ebből az irodalomesztétika? Azt láthatjuk, hogy az irodalomtörténet a szabályok, esztétikai felfogások örökös változásának története. Mégis, ha időtlenül akarjuk nézni az irodalmat, mint az emberi lélek kifejezésének egyik örök eszközét; mi az a közös mag, amit kihüvelyezhetünk belőlük? Azt, hogy nincs örök szabály? Ezért nem érdemes könyvet írni. De nem is lehet könyvet írni - sem esztétikát, sem verset, semmit - ha lelke mélyén bizonyos örök igazságokban nem hisz az ember.' - Benedek Marcell