A bank olyan, mint az eladósorban lévő lány. Mielőtt hagyná bekötni a fejét, még egyszer-kétszer levetkőzik – még nem a vőlegénynek. Aztán megjön a kérő, s a pereputty nagy precizitással elkezdi felöltöztetni.||A vőlegény megérkezik, teszik neki a menyasszony, de kevesebbet akar már csak a frigybe invesztálni, mint arról szó volt az ügylet elején. Le kéne kicsit pocskondiázni a menyasszonyt, ehhez meg valami, komoly, bennfentes közreműködőre és közreműködésére lenne szükség. Akinek a szolgáltatásait még honorálni is hajlandó lenne. Természetesen utólag, ha a közreműködése érdemi hasznot hoz neki. Talál is ilyen, önkéntes bennfentest, aki elmondja, hogy a menyasszonynak azért van „előélete”. Ezekkel az információkkal aztán a vőlegény elmegy az örömszülőkhöz és közli velük, hogy neki a dolog nem ér annyit, mint az elején gondolta.||Az örömszülők belemennek az alkuba, és jóval kevesebbért „adják oda” a lányukat. ||A különbségből egy csipetnyit a vőlegény – most már mindent eldöntő kérő, sőt biztosan leendő férj – visszacsurgat annak a bennfentesnek, aki súgott neki, és lehetővé tette, hogy jóval olcsóbban jusson a portékához. A volt kérő, most már vőlegény természetesen külföldi. ||Hát ilyen egyszerű és plasztikus volt a 90-es évek elején a bankok privatizációja.||Ki lenne az, aki azt merné feltételezni, hogy bármelyik hazai bankember direkt tesz gyengébbé egy vezetése alatt álló pénzintézetet, csupán azért, hogy a bankot a vevő olcsóbban vehesse meg, és ő még ezért az aktív közreműködésért vissza is kapna a külföldi vevőtől egy – akár jelentéktelen – összeget is (az általa megjelölt cégbe, ami amúgy az unokahúga nevén van)? Ki merné feltételezni, hogy ilyen hazai bankszakemberből még több is lenne? És ki merne akár gyanakodni is, hogy, ha lenne is ilyen szakember, az a későbbiekben még pénzügyminiszter, netán jegybank elnök lehet?||Ki az a balga, képzetlen, földhözragadt kis senki, aki bedől annak az alattomos, álságos, minden alapot nélkülöző híresztelésnek, miszerint volt olyan jegybankelnök, aki aktívan segédkezett volna a magyar nemzet aranytartalékainak elherdálásában.||Ugye épeszű ember ilyeneken nem morfondírozik.||Ezek a dolgok amúgy is a magasabb pénzügyi körök kompetenciájába tartoznának.||Az egyszerű pór csak a maga kis portáján sepergessen, elemezgetve az ő kapcsolatát az ő bankjával – ha már belekeveredett valamilyen ok folytán egy hitelügyletbe.||Neki ez a szintje. Ezen a nívón talán még valahogy elboldogul. De még ez sem, – korántsem – biztos.||Ezért foglalkozzunk mi a kis hitelezési stiklikkel, csak a magunk szintjén – ilyen alulnézetből.