(...) Kulturális-nyelvi meghatározottságunk okán, kis túlzással, ismeretlen világnak tekintünk egy másik nemzetet. Mi magyarok vagyunk, ők pedig mások. És ez a szemlélet nem csupán ránk jellemző. Így néz a másikra mindenki a saját nemzete képletes ablakából. Előítéletek választanak el és kapcsolnak össze bennünket abban a Közép-Európában is, ahol más volt a nemzetté válás útja, mint Nyugaton, és más, mint Keleten. A modern nemzet tervét e tájakon gyakran egymás ellen készítettük, és ezeket az elválasztó szakadékokat előszeretettel mélyítették a térséget igájuk alá hajtó totalitárius nagyhatalmak.||A legfőbb gond pedig, ismetélhetjük Németh László hét évtizedes üzenetét, hogy nem ismerjük egymást. Pedig hosszú évszázadok együtt- és egymás mellett élése összecsiszolta a térségben élő népeket. Gondolkodásmódunk, mentalitásunk megannyi hasonlóságát nemzeti jelképeink - közöttük a himnuszok- is bizonyítják.||Párbeszédet kezdeményez ez a kötet a nemzeti himnuszok segítségével. Kelet-Közép-Európa népei között. Tizenhárom ország himnuszát egymás mellé téve, egymás tükrében mutatjuk be őket. A kölcsönös megismerés szükségességének a jegyében. Abban a meggyőződésben, hogy az igazi európaiság egyik fontos ismérve a szűkebben és tágabban vett jó szomszédság. (...)' (részlet az Előszóból)