Eltelik az életünk, s nem tudjuk, honnan jöttünk és hová megyünk. Az ismeretlen kezdet és vég között telik el az életümk, melynek drámáját az ugyancsak kevésséismert énés a környezet írja meg. Ezt a drámát azonban nem végzetként éljük meg, hanem saját életünknek fogadjuk el, s úgy érezzük, ez az élet a miénk. Vállaljuk. Lelkifurdalás, mulasztások, egyéni sikerek, boldogságok és szomorúságok kísérik.||Azok, akik félénkek, gyávák, tehetetlenek voltak, azok a külső kényszernek engedve utólag hamisságokkal, hazugságokkal magyarázzák életük fordulatait.||Tötörk Bálint nem hazudik. Túlnyolcvanon, félvakon.||Erre a nemes fajtára érdemes odafigyelni.||Nem sok van belőle, aki van, nagy részük hallgat.||||||Makovecz Imre