Ezek a mesék a tizennégymilliós magyar népesség megtelepülésének a legkülönbözőbb tájain teremtek; magukon hordják így ezeknek a tájaknak a sajátos mondatfűzését, mondatalkotását, nyelvi zeneiségét és - gyakran csak az ezeken a tájakon értett - szavait.||||„Egységesíteni, mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket, úgy mégis, hogy a sajátosságukat megőrizzék. Hisz egy nemzet annál szervesebb, minél sokszerűbb; szellemileg annál gazdagabb és szabadabb, minél összetettebb, sőt tarkább; akár a festő a színeivel.||||S azután: ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói, legművészibb mesterei nem is oly rég még népünk legelnyomottabb, „legkulturáltabb” rétegének milliói voltak, a szegényparasztok.||||E mesterfogásoknak csak töredékeit is megőrizni nemzeti kötelesség, akár a műemlékvédelem”.||(Illyés Gyula)||||*||A „HETVENHÉT MAGYAR NÉPMESE” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik az alábbi meséket a maguk nyelvi zeneiségében, sajátos ízes tájegységi mondatfűzésében kívánják forgatni, és a többi családtagnak is adott esetekben szívesen felolvasni.|||| A kis gömböc|| Kacor király|| A kakas és a pipe|| A kiskondás|| Együgyű Misó|| Az állatok nyelvén tudó juhász|| Fábolfaragott Péter|| A diákot erővel királlyá teszik|| Virág Péter|| Ribike|| Az együgyű csizmadia mint csodadoktor|| Az égig érő fa|| Nyakigláb, Csupahály meg Málészáj|| A repülő kastély|| Táltos ökör|| Ilók és Mihók|| A róka és a farkas a lakodalomban|| A zöldszakállú király|| Erős János|| Aranyszóló pintyőke|| A malacon nyert királylány|| A legerősebb állat|| Kis Kolozs meg nagy Kolozs|| A muzsikáló ezüstkecske|| A szegény lányról, aki aranyvirágot lépik|| Tündérszép Ilona meg Árgyélus|| A loncsos medve|| Jávorfából furulyácska|| A huszár és a szolgáló|| A bőgős fia meg az ördögök|| A farkas mulatni megy, azután szállni tanul|| Csinosomdrága|| A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja|| A kígyókirály gyűrűje|| A hiú király|| Rózsa vitéz|| Bendebukk|| A rest macska|| A becsületes tolvaj Marci|| A szamárrá változott barát|| Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető|| A palóc meg az egri nagytemplom|| Három kívánság|| Rózsa és Ibolya|| Az igazmondó góbé még igazabb kalandjai|| A házasodni indult királyfiú|| A virágfejű ember|| Az öreg halász és nagyravágyó felesége|| Győző|| A három vándorló|| A halkisasszony|| A buták versenye|| Mese Bruncik királyfiról|| A libapásztorból lett királyné|| Mátyás király meg az öregember|| Mátyás király meg az igazmondó juhász|| Mátyás király és a székely ember lánya|| Ludas Matyi|| A koporsóba tett fiú|| Térdszéli Katica|| A róka, a medve és a szegény ember|| Az ördög kilenc kérdése|| A kecskepásztor fia|| Ej Haj|| Adj isten egészségére!|| Kilenc|| így jár, aki irigy|| Vitéz János és a Hollófernyiges|| A két lány meg a vasorrú banya|| Bíró János|| A rátóti csikótojás|| Gyöngyhamar János|| Nap, Hold, Szél|| Három aranyszőrű bakkecske|| A két holló|| A szélkötő Kalamona|| A háromágú tölgyfa tündére||||||||||||Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek; magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását, nyelvi zeneiségét és - gyakran csak e tájakon értett - szavait. Egységesítem, mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket, úgy mégis, hogy a sajátosságukat megőrizzék. Hisz egy nemzet annál szervesebb, minél sokszerúbb; szellemileg annál gazdagabb és szabadabb, minél összetettebb, sőt tarkább; akár a festő a színeivel. -Illyés Gyula-