Akkor láttunk osztán tiroli parasztokat is, mert sokan béültek, oszt salytot öttek.||Elmondom róluk, hogy mijenek. Hát az a nép nem ojanforma mint mink vagyunk, hanem másforma. De takarékos. Hogy ögyebet ne mongyak, a tiroli embör életibe tsak egyször vesz tzipőt mög nadrágot. A tzipőt mán kisded korába akkorára szabati, hogy nagykorába is viselhesse, oszt a talpát teli veri patkó szöggel, de sürüven. Igy oszt a bűr soha el nem kopik.||Nadrágot is tsak gyermök korába szabat, de mán hogy azt nagyot nem viselhet gyermök korába, hát kitsit visel, oszt nagy korába mán ojan rövid neki, hogy a térgyekalátsa is ki fitog belűle.||No mondok hála a jó Istennek sógor, hogy magyarnak születtünk.'||Létezik-e oly magyar ember, ki nem ismeri Göre Gábort?||Ha igen, az nagy szégyen, mivel e jeles úr cselekedetei a maga korában (XIX. sz. vége, XX. sz. eleje) igen népszerűek voltak - noha szerzőjük, Gárdonyi Géza, idős korában már kissé restellte őket, s roppant szórakoztató olvasmányok ma is.||Ám aki ösmeri is eme derék magyar viselt dolgait, az is minden bizonnyal félreérti őt. Ponyvának, marhaságnak, vagy - mint a hivatalos irodalomkritika -, a buta, leragadt paraszt kifigurázásának véli eme groteszk történeteket.||Tévedés! Pozsonyi Ádám legújabb kötetében most ím bebizonyítja, hogy Göre Gábor (lepéndi bíró, s a falu legokosabb embere) nem más, mint a legnagyobb magyar filozófus, s az ő figuráját, történeteit, ill. bölcsességét felhasználva mondja el lesújtó véleményét korunkról: a haladásról, a tudomány hiábavalóságáról, az emancipációról, az oktatásról, a modern művészetről, s a mai emberről általában.||A szerző függelék gyanánt a műhöz csatolta egy ősrégi - a témához szervesen kapcsolódó -, publicisztikának álcázott kis szatíráját is.