A regény eseménysora 1956 júliusában egy kisvárosban indul, s október 23-a remény-fényének felragyogásával zárul. A lét peremére sodort kisember nézőpontjából megidézett 90 napnyi elbeszélt időbe fél évszázad szörnyű történései sűrüsödnek: Kelet-Európa és a többszörösen is megpróbáltatott magyarság sorsa. Az egyszerűségében és váratlanságában döbbenetes alaphelyzet motiválja a történet folytonosságának megszakításait, a töprengő emlékezést, a sorsértelmező próbálkozásokat, a szöveghelyek metaforikus összekapcsolását. Az elbeszélő és a szereplő múltat faggató szavaiban a történelmi események filozofikus elmélkedésekkel, az irodalommal, a politikával, az etika alapvető kérdéseivel ötvöződnek.