lőszó Ritkán adatik olyan élmény az ember számára, hogy egy irodalmi mű születésének szemtanúja legyen. így vagyok én Fejes László „Jákob lajtorjáján" című művével. Első olvasásra tudtam, hogy egy roppant érdekes, súlyos igazságokat tartalmazó könyvet tartok a kezemben; s ahogy egyre jobban megismertem, úgy tárultak fel előttem a mű jelentésrétegei, s úgy bontakozott ki gazdag értékskálája. Erről szeretnék a teljesség igénye nélkül írni. Elsőként a filozófiai indíttatást emelem ki. Gondolatai íve egyszerre gazdag és lényegkiemelő. Igaz, hogy jó „meste-rei"voltak, Tolsztojtól a modern teológia nagyjain át IL János Pál pápáig minden olyan nagy gondolkodó belefér, aki segít megválaszolnunk a legfontosabb létkérdést: mi végre vagyunk hát a földön? Erre felel a könyv. Első esztétikai sajátossága a műfaji összetettség. Az esszék nagyon magvas gondolatokat tartalmaznak. A szerző megszenvedte, gondosan kiérlelte ezeket az igazságokat, annak az embernek az erkölcsi felelősségével, aki tisztességes élete tanulságait az utókorra akarja hagyni. A gondolati gazdagság, eredetiség érvényénél kiemelem a racionalitást, nincsenek szellemi üresjáratok, indokolatlan szócséplés sem. Az esszé gondolati gazdagsága mellett ott van műben az elbeszélések pontossága, igényessége. Ebből a könyvből kitetszik, hogy milyen keveset tudunk mi arról a világról, amely életünk kerete volt.