Már hajnalodik, mikor a különvonat, mely államférfiakat, politikusokat||és újságírókat visz a kolozsvári ünnepre, megáll a történelmi Erdély területén, hogy - Nagyvárad után először - megpihenjen, mielőtt nekivág az útnak,||mely néhány óra múltán elvezeti Erdély fővárosába. Kolozsvárra utazunk,||s mintha csak e hajnali pillanatban érzékelnők teljesen||és először ennek az útnak valóságát.||||Márai először 1940-ben utazik Erdélybe, rögtön a második bécsi döntést követő napokban. Élete során kevés esemény hozza ki belőle olyan szemmel láthatóan az érzelmeket, mint Erdély visszatérése. Mindez nem pusztán a felemás igazságtételnek köszönhető, hanem a felfedezés feletti örömnek is.||Különösen igaz ez ,,székely' körútjaira, amikor csak hírből, könyvből ismert tájakat látogat végig, és vonzó szellemiséggel, élő és elhunyt alkotók életművével találkozik.