A ​német nyelvű önéletrajz írója, Kasza Lajos állatorvos három nagy téma köré csoportosította kötetének anyagát; az elsőben családi, baráti kapcsolatokról, szerelmeiről: a két asszonyról és elvesztésükről szól; a második nagyobb egységben szakmai tevékenységét, tudományos pályáját taglalja; a harmadik részben gondolatcsoportok, társadalmi és politikai események elemzésére és minősítésére vállalkozik. ; A szerző 1938-ban érettségizett a keszthelyi premontrei gimnáziumban, majd Pesten az Állatorvostudományi Egyetem hallgatója lett. Nagy tisztelettel és hálával emlékezik meg professzorairól, akiktől tudást, emberi példát kapott. Megismerkedik első nagy szerelmével, Idával, akivel bejárják Erdélyt, s a tájleírás itt szinte hátteréül szolgál az érzelmeknek. Egyetemi hallgatóként egy igazságosabb, keresztény szellemű világért tevékenykedett; párhuzamot von a két embertelen rendszer, a kommunizmus és a nemzeti szocializmus között. Kor- és sorstársaihoz hasonlóan az ő életében is meghatározó szerepe volt a második világháborúnak. A világégés utolsó hónapjaiban az Állatorvostudományi Egyetemet Bécsbe költöztették, ahová ő is követte professzorát. 1945 nyarán hazatért Somogyba, ahol megtudta, hogy szerelme, Ida egy bombatámadás során meghalt. 1948 szilveszterén ismerte meg Irénkét, akit feleségül vett, de 1956-ban a forradalom leverése után – amikor őt is kizárták a pártból – már nélküle indult Amerikába, ahol a mai napig él és dolgozik.