Az egyistenhit vagy monoteizmus az egy, élő, és személyes Istenbe vetett hit, illetve a róla szóló tanítás. Ellentéte a többistenhit (politeizmus). A Föld lakosságának mintegy fele tartozik a három nagy monoteista vallás (Ábrahámi vallások) valamely csoportjához, ezek a zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám.
Az animizmus (lat. lélek): a vallás első formája, bár bizonyos elemei már a mágikus világnézetben is megjelennek. Az animizmus szerint a világ dolgai lélekkel bírnak, s ezek a lelkek magától a dologtól vagy elválhatnak, vagy nem. A mágikus eljárások során a dolog lelkét technikailag kísérlik meg befolyásolni, a vallásban viszont erre már nem látnak lehetőséget, hanem imákhoz és áldozatokhoz fordulnak.
A politeizmus tehát az egyistenhit ellentéte, azaz a több isten létezésébe vetett hitet jelenti. Maga az elnevezés szóösszetétel, mely a „poli” (jelentése: „sok”) és a „teosz” (jelentése: „Isten”) görög szavakból jött létre. Az emberiség történelme során a politeizmus volt a meghatározó istenszemlélet. Legismertebb ókori formáit a görög/római mitológiában találjuk (Zeusz, Apolló, Afrodité, Poszeidón, stb.), napjainkban pedig a hinduizmus rá a legékesebb példa.
Érdekes megfigyelni, hogy általában a politeista vallásokban is van egy Isten, aki magasabb rendű az összes többinél – például Zeusz a görög/római mitológiában, vagy Brahman a hinduizmusban...
A vallások fejlődésének csúcspontja a monoteizmus - vallják a monoteisták és más haladáspártiak. Úgy vélik, hogy az emberek ősi mitikus szemlélete az animizmus, amit a politeizmus követ. Annak továbbfejlődött változata, letisztult és logikus következménye az egyistenhit.
„E szemlélet hívei a kultuszok terén is valamiféle fejlődésben gondolkodnak. Hiszik, hogy a kinyilatkoztatáson alapuló monoteizmus felsőbbrendű a mítoszokon alapuló többistenhitnél... A vélt monoteizmus többnyire nem más, mint csökevényes politeizmus. Ha egyáltalán beszélhetünk a kultuszok, illetve a vallások fejlődéséről (inkább csak változásáról), akkor csak a mítoszok kultuszai ellenében létrejövő vallások (kereszténység, iszlám) mondható annak. E két hiten kívül ugyanis minden más »vallás« csak kultusz...”
„...A keresztény Szentháromság tana burkoltan képviseli a politeista gondolatot... De akkor felül kell vizsgálni a Bibliát is, és feltehetően egyes korábban apokrifnak minősített írásokat kell majd „kanonizálni”, és az egész keresztény tanítás felülvizsgálatra szorul...”