Nemcsak lakatlan szigeteket lehet felfedezni, vagy ember-nem járta helyeket. Irodalmunk is tele van felfedezésre váró, elfelejtett szépségekkel. Ez Benedek Elek (1859–1929) rendkívül gazdag munkásságára is érvényes. Ez a könyv valódi irodalmi ritkaság, és utoljára 122 évvel ezelőtt jelent meg, de a benne leírtak ma is időálló értékei kultúránknak, iránymutatói mindennapi életünknek. Nem pedagógiai vagy orvosi szakkönyv ez, hanem szívvel, lélekkel írt, önélet­rajzi ihletésű elbeszélés-koszorú azokról, akiket a legjobban szeretünk, a kismamákról. Ők plántálják belénk a hitet, reményt és főként a szeretetet. Nem kitalált történetek ezek, hanem igaz történetek és megélt élmények, az író életének megtörtént eseményei, lélekkel, szívvel megírva. Ez a könyv is olyan írásokat tartalmaz, amelyekre igaz az író sokat idézett verses jelmondata: „Jézus tanítványa voltam gyermekekhez lehajoltam a szívemhez fölemeltem, szeretetre így neveltem.”11