Bársony István (1855-1928) író, publicista, az utókor számára főképpen vadászíró. Magyarországon elsőként ő ábrázolta irodalmi szinten az élő természetet, a szabadon élő állatok világát és az ember viszonyát a környezetéhez. Több mint negyven éves írói pályafutása a későbbi generációk számára minta volt és iránymutatás. Tárcáinak és egyéb írásainak száma a jelenlegi kutatások szerint megközelíti a kétezret, de ezeknek még fele sem jelent meg könyvben, így volt miből meríteni. A kiadó által 2016-ban megjelentetett Tavaszi szalonkázás után ez már a második kötet Bársony Istvántól olyan írásokkal, amelyek régóta lapulnak régi újságok töredezett lapjain. Olvashatunk sikeres és sikertelen vadászatokról, a természet és a benne élő állatok megfigyeléséről, erdei és pusztai barangolásokról, eltűnő mocsárvilágról. Puskákról, természettudományi kiállításról, József főhercegről, Herman Ottóról és régi vadásztársakról. Azoknak ajánljuk a könyvet, akik a mai rohanó életmód mellett is szeretnék megismerni és átélni ennek a régi világnak a hangulatát.