Nem sokkal Nicolae Ceauşescu 1989. december 25-én történt kivégzését követően Jaap Scholten holland író későbbi feleségével egy ütött-kopott cabrióval nekivágott Kelet-Európának, hogy a Kárpátokon átkelve meglátogassa Bukarestben nagykövetként tevékenykedő nagybátyját. Az írót teljesen lenyűgözte az erdélyi táj szépsége, és később rendszeresen visszatért Európának ebbe a gyönyörű, de nehéz sorsú részébe. Magyarországi és romániai utazásai során találkozott az egykor oly tekintélyes erdélyi arisztokrácia számos tagjával. Felkereste velük azokat a lakásokat többnyire pincéket és sufnikat , ahol a szocializmus alatt lakni kényszerültek, és járt azokban a munkatáborokban is, ahol annak idején kényszermunkát végeztettek velük. Scholten az egykori gazdag múltról és az üldöztetés borzalmairól faggatta őket. De találkozott a legfiatalabb nemzedék tagjaival is, és megkérdezte tőlük, mit szándékoznak tenni a kárpótlás keretében visszaszolgáltatott családi kastélyokkal és birtokokkal. Az így született izgalmas, megrendítő és felkavaró riportokat foglalja magába a Báró elvtárs, Scholten első dokumentarista munkája, amelyet 2011-ben a történelmi témájú könyveket díjazó Libris Geschiedenis Prijsszel tüntették ki Hollandiában.