Földes Péter regényében egyetlen, kétfelé szakadt egyéniség életpályáját írja le. Anton és Antónia egymás közelében születnek, de a huszadik század kataklizmái hosszú vándorútra kényszerítik őket. Anton kelet felé sodródik, és a tudományon keresztül próbálja megérteni a világot. Antónia nyugat felé tart, és a művészet segítségét reméli. Pályájuk derekán útjuk keresztezi egymást, mégsem adódik alkalom arra, hogy megismerkedjenek. Sorsukat siker és a lassú elfeledés keretezi. Életük alkonyán visszaérkeznek Budapestre, és egy nagy, fellobbanó szerelemben végre egyesülnek. Történetük elbeszélése az írónak alkalmat ad arra, hogy a század nagy kérdéseit az olvasó elé tárja. A regény kor- élet- és lélekrajz is egyben. A görög írók módjára a szerző arra törekszik, hogy felszínre hozza, több egyéniség is meglapulhat bennünk, és ezek egy életen át kereshetik egymást. Ha a véletlen úgy hozta, hogy összetalálkoznak, akkor frigyükből valami rendkívüli születhet.