Alcím: Egy sor német és osztrák személyiség gondolkodásáról, látásáról és elmélkedéséről: amit kimondtak és amit nem.|| ||||„Ennek az írásnak az a szándéka, hogy megmutassa a fejlődésnek azokat a csíráit, amelyek Fichtétől Hamerlingig egy sor gondolkodó világnézetében megjelennek. Ezeknek a csíráknak a megfigyelése azt az érzést kelti, hogy ezek a gondolkodók a szellemi átélés olyan forrásából merítettek, amelyből még sok minden áradhat, még nem apadt el. Kevésbé fontosnak tűnik, hogy elfogadjuk-e vagy elutasítjuk-e, amit mondtak, sokkal fontosabb, hogy megértsük megismerésre törekvésük módját, az útjuk irányát. Akkor arra a nézetre juthatunk, hogy ebben a módban, ebben az útban olyasmi van, ami inkább ígéret, semmint beteljesülés. Mégis olyan ígéret ez, ami a benne rejlő erőnek köszönhetően magában hordozza a beteljesülés biztosítékát.”||||A könyv a német idealizmussal foglalkozik, amelynek szellemi ereje Rudolf Steiner szerint 1916-ban még csíraállapotban volt. A német idealizmus eszmei irányzatával már akkor ellentétes volt és maradt máig az a természettudományos gondolkodás, amely nem képes kellően értékelni a szellemieket. Egy évvel A filozófia rejtélyei megjelenése után Steiner nem egyes filozófusok világnézetét vizsgálja, hanem az ember rejtélyét keresve próbálja megtalálni a német idealizmus hajtóerőit, és megmutatni, hogy a szellemi kultúrának ez a forrása még feltáratlan.||||Az első világháború kellős közepén megjelent írásban Steiner a német és az osztrák szellemi élet olyan áramlataira akarta felhívni a figyelmet, amelyek az ellenségességgel körülvett Közép-Európa lényeges hozzájárulását jelentették a Nyugat közös kultúrájához. A bemutatott gondolkodókkal a szellemi életnek azt a formáját ábrázolja, amit az antropozófiát megelőző fontos lépcsőfoknak tartott. Különösen érdekes a Távlatok cím fejezet, ahol leírja az utat, amelyik ettől a gondolkodástól elvezethet a szellemtudományhoz.||||Ez Steiner egyik igen gyakran idézett írása. A magyar kiadás megjelenésének emellett az ad különös jelentőséget, hogy az eredeti művet éppen száz éve vehették kezükbe először az olvasók.