A magyar nemzet őstörténelmének újraértékelése már régóta időszerű, szükséges. Az elmúlt két évszázad történetírói téves alapokra helyezték a világ történelmét és a magyarság őstörténelmét is. Az új régészeti leletek hatalmas tömege és az új tudományos értékelő módszerek bizonyítják, hogy az emberiség őstörténelmét, és a magyar nép őstörténelmét is át kell értékelni, újra kell írni, és ennek megfelelően tanítani. Kutatásaim e célt szolgálják.E könyvemben visszatekintek az előző kutatásaim és könyveim anyagára, a magyarok szabir-onogur származására vonatkozó elméletemre. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a magyarság sokat vitatott elődei a mezopotámiai őslakos szabirok, már az i. e.-i tizedik évezredből igazolhatóan. Kutatásaim eredményeit A szabir-magyarok őstörténete, és A szabir-magyarok a „sumirok” tanítómesterei című, csaknem ezer oldalas két munkám tartalmazza.A szabir-magyarok őstörténete című könyvem főleg régészeti leletekre alapozva mutatja be a „sumirok” előtti autochton, őslakos su, subar népetnikum őstörténetét. Tőlük származik a magyarosan szabirnak nevezett népcsoport, Árpád nagyfejedelmünk 895-96-os hovisszafoglalóinak zöme. Lépésről-lépésre bemutatom az ásató régészek munkáira, adataira hivatkozva e népcsoport jelenlétét, kultúráját Mezopotámiába, a Nagy Zab folyó menti Shanidar (barlang) Zawi Chemi ősföldművelő falutól (i. e. 9217) kezdődően, már ötezer évvel a „sumirnak” elnevezett népcsoport megjelenése előtt! Bemutatom e földművelő subar nép terjeszkedését a Termékeny Félhold keleti, nyugati és északi, valamint Mezopotámia déli térfelének újkőkori településeire. Majd a subar-szabir népcsoport Iráni Fennsík, Nyugat Turkesztán és a Kárpát-medencébe való terjeszkedését (i. e. 5500), e könyvemben bemutatom a terjeszkedésüket az Indus folyóvölgyébe.A szabir-magyarok a „sumirok” tanítómesterei című könyvemben pedig, főleg keletkutató hírneves nyelvészek munkái alapján ugyanennek a népcsoportnak a nyelvészeti örökségét mutattam be; szem előtt tartva Efhraim A. Speiser semitológus professzor megállapítását a Mezopotámiai Eredet című könyvének 58. oldaláról, hogy „ha a nyelvészeti eredményeket a régészet is alátámasztja, akkor egy népetnikum eredete bizonyítottnak mondható.”Természetesen munkám összegezésének fontos követelménye, hogy kellőképpen igazolható legyen, hogy a mezopotámiai subarok azonosíthatók az ókor és középkor szabirjaival, és valóban a szabirok alkották-e Árpád honvisszafoglalóinak zömét, fontosabb hányadát? A magyarság szabir-onogur eredete című könyvem erre a kérdésre válaszol.A finnugor eredetünk hipotézisét, feltételezését nagy csapás érte azzal, hogy Dr. Béres Judit genetikus kutató csoportja nemrégiben megállapította, A Genom című könyvben, hogy „a finnekkel nem vagyunk genetikai rokonok”. E fontos tudományos megállapítás is szinte automatikusan magával hozza azt a következtetést, hogy a magyarság eredetét nem a finnugorisztikában kell keresnünk.Megfontolásra kötelezi minden magyar őstörténetkutatót Mario Alinei olasz származású, Hollandiában tanító professzor megállapítása (A kapocs című könyvében), hogy az ős-olaszok magyarul beszéltek. Sok tudós hirdeti, hogy a magyarság eredetét nem a finnugorizmusban, hanem más irányban, és mélyebb történelmi időkben kell keresnünk, mint eddig hittük.Kutatásaim igazolják, hogy a magyar nép ősei a szabirok már az írott-történelem előtti időkben Mezopotámiában éltek. A magyarok ősei, a subar, ős-szabir népetnikum fejlesztette ki és terjesztette el hatalmas területekre a mezőgazdasági kultúrát és az állattenyésztést, amit a tudomány az első agrárforradalomnak nevezett el. Az utolsó jégkorszak utáni civilizáció megalapozói a magyarok ősei, ezt mutatja be a szabir-magyarok őstörténetét bemutató eddigi munkásságom. Ebben a könyvemben a honvisszafoglaló magyarok onogur ágának a szerepét és történetét emelem ki.A világ őstörténelmének átírása elengedhetetlenné vált, ezt ma már sok indo-germánisztikához, szalonképesebben indo-europaisztikához elkötelezett történész, író is kénytelen elismerni. Többek közt Graham Hancock, a híres angol író nagynevű régészek, történészek munkáira hivatkozik. Természetesen a magyar őstörténelemet sem hagyhatja érintetlenül.A világ- és egyben a magyar őstörténelme vonatkozó régészeti leletek nagy többsége Mezopotámiában került napvilágra, ezért ez a térkör megkülönböztető jelentőséggel bír az újjáértékelés szempontjából is. De megkülönböztető jelentőségű Gordon Childe ausztrál születésű, de Angliában tanító világhírű régészprofesszor megállapítása – akit a régészet atyjának is neveznek -, hogy „az ősmagyaroknak jelentős szerepük volt az ős Közel-Kelet kultúrájának kialakításában.”