“Majdnem 40 év után úgy látom, hogy az Erdély 1918–1919-ben című könyvem az utolsó hazai kommunista évtizedben úttörő kötet volt, témaválasztása miatt a hazai történetírásban, valamint az idegen megszállás alatt élni kényszerülő magyarok sorsával kapcsolatos tudományos kutatásban is.S még egy utolsó, nem kevésbé fontos szempont: sajnos, e könyvem most is időszerű, ugyanis Erdély még mindig román megszállás alatt van, s a mindenkori román kormányok legalább akkora intenzitással nyomják el, soviniszta intézkedésekkel keserítik meg a még ott élő magyarok életét, mint a szintén soviniszta kommunizmus alatt. Amikor e könyvet írtam, azt hittem, hogy nemsokára fölbomlik a hazugsággal és nemzetközi megtévesztéssel, s végül (1918–1919-ben, majd 1944–1945-ben) árulással és fegyverrel összeollózott Nagy-Románia. Ez előbb-utóbb bekövetkezik, azonban addig még nagy küzdelmek várnak a Juhász Gyula által „világ árvájának” nevezett magyarságra.Most könyvem harmadik kiadását tartja a kezében az Olvasó.Úgy tűnik számomra – „tűntén az ifjú láznak” –, hogy nemcsak a könyveknek, hanem a történészeknek is megvan a maguk sorsa: 29 éves kezdőként kezdtem írni e könyvet, s most, éppen betöltve a 70. évet, kerül a könyvesboltokba tanulmányaim legújabb kiadása.” Raffay Ernő

Dúró Dóra 2010-től két cikluson át a legfiatalabb parlamenti képviselő volt, mostanra pedig az egyik legismertebb honanya. Negyedmilliót meghaladó Facebook-követővel mára ő lett a legnépszerűbb női politikus a legnagyobb közösségi platformon. Politikusi életútja jelentősen eltér a hagyományostól. 12 éve fiatal nőként került az Országgyűlésbe. Mára négygyermekes családanya lett, aki kitartó küzdelemben úgy tudott helyt állni a politika első sorában, hogy nevéhez semmilyen botrány nem kötődik, hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Kezdetben a Fidesz helyett a Jobbikot választotta, majd annak irányváltása után a 2018-as tisztújításon megpróbálta visszavezetni a pártot a magyarság szolgálatába. A terv majdnem sikerült, de amikor ellehetetlenítették, Toroczkai Lászlóval új pártot alapított. A Mi Hazánk Mozgalmat a semmiből kellett létrehozni, mert úgy gondolták: a balliberálisok kormányzása a nemzet gyors, míg a Fideszé a magyarság lassú halálát jelenti. Mára a párt országosan ismert szervezetté vált. A magyarság sorskérdései mellett olyan ügyet tűztek a zászlajukra, mint például a kényszeroltások és a korlátozások megszüntetése. Dúró Dóra nemcsak ezekről a kérdésekről mondja el őszintén és tabumentesen a véleményét, úgy, ahogy egy politikustól szinte sohasem lehet hallani. Azt is megtudjuk, hogyan élte meg a csalódásait, a küzdelmeket, a vívódásokat, a hatalmi villongásokat, az árulást. Olyan témák is szóba kerülnek, mint a politikai becsület, a bizalom, a szolgálat, a hit, az igazság. Szakács Árpád újságíró-publicista a kérdésein keresztül nem hagyományos politikusi portrét próbál bemutatni, hanem azt az embert láttatja, aki olyan, mint mi, és aki rendületlenül hiszi és szolgálja a saját értékrendjének igazságait.

Mi a liberalizmus? Mi a szocializmus? Milyen szerepük volt a keresztény magyar államiság szétesésében? Kik, mire használták fel ezeket az ideológiákat? Mindenki számára közérthető és megdöbbentő válaszok vannak ebben a könyvben.A magyar történelem sorsfordulóiról szóló, alapműnek számító kötet száz éve jelent meg utoljára. Bangha Béla SJ Magyarország szétesése után arra kereste a választ, hogy ami bekövetkezett, az miért történhetett meg, és a katasztrófa után mi a kiút, hogyan lehetne a Károlyi Mihály és a Tanácsköztársaság által nemzetünkre szabadított reménytelenségből kitörni? Mindezt azzal a látnoki meggyőződéssel, hogy a történelem ismétli önmagát, ami egyszer bekövetkezett, az megtörténhet újra.A ma embere, országunk, Európa ismét a katasztrófa felé halad. Hogy mennyi ebben az önkéntesség, vagy a sodródás ereje a nagyobb, azt a közeljövő hamarosan megmutatja. Az viszont biztos, hogy az elmúlt idők jeleiből könnyen ráismerünk a mai világunkra. Ma más emberek, más szervezetek a régi ideológiákból táplálkozva akarják megvalósítani azt a rombolást, amit az 1789-es francia forradalommal elkezdtek. A kereszténység, az erkölcs és a nemzeti identitás megsemmisítése, a szakralitás teljes felszámolása utolsó fázisához érkezett. Könnyű a dolguk, hiszen ellenállástól sem kell tartaniuk, ma már nincsenek Bangha Bélák és Kornis Gyulák.

Szálasi Ferenc felelős Budapest pusztulásáért? Sztálin parancsa miatt kellett volna november 7-re elfoglalnia Malinovszkij marsallnak Budapestet 1944-ben? Steinmetz és Osztapenko parlamentereket előre megfontoltan lőtték le a németek, esetleg a magyarok? A román csapatokat Malinovszkij azért vonta ki Budapestről, hogy a pesti hídfő elfoglalásának sikerében ne kelljen osztoznia a románokkal? A gettót egy német tábornok mentette meg a nyilasok tömegmészárlásától? A védők kitörési kísérletét valóban elárulták, ezért nem volt sikeres? Budapest ostroma valóban egy második Sztálingrádnak tekinthető? Mihályi Balázs könyve ezekre és más, Budapest ostromához köthető kérdésekre keresi a választ. A főváros pusztulása a II. világháborús magyarországi harcok egyik kiemelkedő eseménye, amely mély nyomokat hagyott a túlélők emlékezetében és egyben a magyar történelmi mementóban is. A közvélemény, a történészek és a politikusok vitái pedig máig nem jutottak nyugvópontra az ostrom egyes eseményeinek megítélését illetően. A kötet a források bemutatásán keresztül, oknyomozó módszerek segítségével, lépésről-lépésre ismerteti a vitatott történetek hátterét. Mihályi Balázs lebilincselő stílusban vezet végig az eseményeken és mintha egy történelmi krimi nyomozásában vennénk részt, úgy bontakoznak ki a szemünk előtt az akkori történések és az abban szerepet játszók emberalakjai. A szerző - mint Columbo nyomozó - lényegre tapintó kérdéseket tesz fel, a választ pedig meghagyja az olvasók számára, hogy eldöntsék, mi a legenda és mi a valóság. Ezért is páratlanul érdekes Mihályi Balázs új könyve Budapest ostromáról. --------------- Mihályi Balázs 1980-ban született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem végzett térképészként és ugyanott szerezte doktori címét is. Fő kutatási területei: a Kárpát-medencében létesített XX. századi erődítések és Budapest ostroma, mely utóbbinak az egyik legelismertebb kutatója. Számos önálló kötete jelent meg Budapest ostromáról magyarul és angolul, és több, az ostrom történetéhez köthető forráskiadvány szerkesztője és szerzője is.

Borbély Imre szemilyéségében természetes egységben fonódott össze a nemzetéért lobogó hazafi, a politikai gondolkodó és a szabadalmazott találmányokat is jegyző természettudós. Ez értelemszerűen átüt a tudományos igénnyel megírt nemzetstratégiai tanulmányain is, melyek, tömörek, lényegre rörőek és somsem tévesztik szem elől a célt: a magyar nemzetnek az adott történelmi helyzetben elérhető legnagyobb fokú önrendelkezése, valamint újraegyesítése szakmai, kultúrális, gazdasági és amennyire lehet, politikai síkon.A trianoni békediktátum óta eltelt közel egy évszázad alatt nem sikerült a száz éve rosszul beállított történelmi váltó tragikus következményeit elhárítani, így a szerző gondolatainak zöme ma is aktuális. Borbély Imre nem élhette meg 2018 nemzetpolitikai hajnalhasadását, de a sötétségbe szüremkedő fényt már észlelte két esztendeje, mint ahogy azt is, hogy elvi síkon a magyar kormány 2010 óta azon az úton halad, melynek kikövezéséhez ő is hozzájárult.A magyar reintegráció tántoríthatatlan harcosa gazdag szellemi örökséget hagyott maga után, melynek legjava ezeken az oldalakon olvasható.

Kit lássak, kire, mire gondoljak, ha a nevét hallom, ha a nevét leírom? A mai húsz-harmincévesek előtt már, úgy lehet, csak egy valamikori össztársadalmi mumus maradék mítoszának foszlányai lebeghetnek. (Jó esetben.) Az idősebbek pedig… ott még sokkal nehezebb a helyzet. A tapasztalatok tisztítótüzében edződött arcélt elfedik a memóriákba maratott tömegkommunikációs márkavédjegyek: az antiszemita, szalonképtelen, szélsőséges, realitásoktól elrugaszkodott pártvezér, a „komplett náci alapvetés” jobb sorsra érdemes valamikori ünnepelt dráma- és tárcaírója.Itt az ideje, hogy a megbélyegzetteket, a kitaszítottakat, a még tévedéseikben is a legeslegfontosabb – a magyarság sorsa – érdekében cselekvőket végre saját helyükön kezeljük. Itt az ideje az újkori gondolatrendőrség ránk aggatni próbált friss öncenzúra-kísérletével, mindenféle megszépítő mellébeszéléssel végleg szakítani. Mert művek sora a bizonyíték, az egyedül hiteles, a mindent eldöntő: ki mit tett le arra a bizonyos (terep)asztalra, ahová folyamatosan próbálnak rondítani a valódi kirekesztők, a züllesztők, az elgyávítani akarók.

Gustave Le Bon (1841-1931) francia szociálpszichológus leginkább a tömegek pszichológiai jellemzőinek tanulmányozásáról ismert. Egyik legnépszerűbb munkája, "A tömegek lélektana", tartós hatással volt a tudományra és a gyakorlati politikára. Gustave Le Bon felismeréseit minden diktátor használta, és a politikusok ma is ismerik és alkalmazzák. 1895-ben Le Bon a tömegek tudatát megfertőző szocialista-kommunista eszméket tartotta a legveszélyesebbnek. Mint fogalmazott: ha a szocializmus diadalra jut, azért nagy árat fizet majd az emberiség. És diadalra jutott Németországban a nemzeti szocialista változata, keleten pedig a szovjet kommunizmus. Azok a célok, amelyek egykoron a szocializmus keretében bontakoztak ki, ma a The Great Reset ideológiáját jelentik. A Világgazdasági Fórum az emberei révén nálunk is a Nagy Újraindítás, az új kommunizmus céljai felé vezeti az országot. Terveik szerint 2030-ra kellene eljutni abba az állapotba, amikor senkinek nem lesz semmije és mindenki boldog lesz. Az emberek és a vállalkozások kifosztása a magas energiaárak, az élelmiszerválság, a döbbenetesen magas infláció révén elkezdődött. Most a tömegembert abba a helyzetbe akarják hozni, hogy totálisan kiszolgáltassa magát. Fizessen mindig digitális eszközökkel, hogy nemsokára erre hivatkozva meg lehessen szüntetni az emberi szabadság utolsó bástyáját, a készpénzt. Folyamatosan használjon digitális platformot, hogy meg lehessen figyelni. Vásároljon mindig a globális multiknál, hogy majd egyéb alternatíva ne legyen még az élelem beszerzésre se, az érzékszervei pedig a különböző médiaplatformok legyenek. A The Great Reset ilyen módszerekkel indul neki a következő fázisnak azokat a tömegeket megcélozva, akik az eszmerendszer legelső áldozatának vannak kiszemelve. A jövő elkezdődött, és hogy milyen módszerekkel akarják a tömegemberrel kiviteleztetni, annak nagy része benne van Gustave Le Bon 1895-ben megírt könyvében. A politikai manipulációkról szóló könyv még soha nem volt ennyire időszerű. Sokan ismerhetnek magukra, akik az elmúlt két évben a tömegpszichózis hatására idomultak a többséghez, és nem értik, ez hogyan történhetett meg. Van rá magyarázat! Le Bon elmélkedései annyira aktuálisak, hogy napjaink eseményeire is tökéletesen ráillenek. Az 1913-ban, magyar nyelven megjelent könyvet újraszerkesztett, korszerű nyelvezettel és magyarázó jegyzetekkel láttuk el, így a mai érdeklődők számára is könnyen olvasható.

Egy olyan ember életéről olvashatunk, aki azt az ajándékot, és egyben súlyos terhet kapta a sorstól, hogy egy percet sem feledkezhet meg arról, honnan jött s mi a feladata. '56-os disszidens, mondjuk mi, itthon, a több mint hatvan esztendeje eltávozott, elmenekült emberről. Ó, mennyi, de mennyi életút, tragédia rejtőzhet egyűjtő fogalom mögött!

Magyarország összeomlását az állami támogatásokból működő fősodratú történetkutatás ma is meghamisítva mutatja be. Pedig rengeteg új adat, megcáfolhatatlan bizonyíték került elő azzal kapcsolatban, hogy hazánk szétzüllesztése két évtizedes államellenes összeesküvés eredménye volt, amelynek szálai a szabadkőműves páholyokba vezetnek. Elég csak Raffay Ernő Harcoló szabadkőművesség vagy Politizáló szabadkőművesség című könyvére gondolnunk.Az 1900-as évek elejétől kezdve elképesztő támadássorozat indult a magyar állam intézményei ellen, amelyek célja a katolikus egyház, a magyar identitás és kultúra felszámolása. Így sodródik bele hazánk az első világháborúba, a bomlasztó erők pedig mindent megtesznek azért, hogy káros tevékenységüket a hadseregben is eredményesen fejthessék ki, hogy aztán majd az összeomlással felszínre kerüljön az a csőcselék, amely valóra váltja az országvesztők céljait.Ezeket az utolsó drámai napokat mutatja be Lukachich Géza visszaemlékezése, aki hiteles szemtanúja volt a budapesti eseményeknek, katonai parancsnokként pedig megpróbálta a lehetetlent, megkísérelte megakadályozni az összeomlást.Báró Lukachich Géza 1930-as években megjelent könyve beszerezhetetlen, tartalma nem ismert a nagyközönség előtt. És nem véletlenül van indexen, hiszen híven mutatja be nemcsak a Károlyi Mihály nevével fémjelzett puccs hátterét, hanem a korabeli államvezetés abban játszott felelősségét is.

Vécsey Magdolna bárónő az egyik legjelentősebb konzervatív politikus, Dessewffy Emil (1814-1866) unokájaként született 1873-ban Budapesten. A Vécsey família a történelmi Szatmár vármegye egyik legtekintélyesebb családjának számított. A fiatal Magdolna az előkelő budapesti Sacré-Coeur (Szent Szív) zárda növendéke lett, aminek hatása későbbi életében is megmutatkozott. 1895. január 17-én kötött házasságot a nála öt évvel idősebb Cebrian István gróffal, aki hosszan tartó, súlyos betegség következtében 1901. február 19-én a franciaországi Cannes-ban hunyt el. A fiatal özvegy nem ment újra férjhez, névhasználatában élete végéig jelezte István grófhoz való tartozását. Özv. Cebrian Istvánné, báró Vécsey Magdolna az első világháború alatt jelentős karitatív tevékenységet fejtett ki. A Csillagkeresztes Rend tagjaként alig volt az akkori Magyarországon olyan, aki nálánál elhivatottabban csillapította volna mások szenvedéseit. Ha kellett kolerás betegeket ápolt, ha arra volt szükség, a frontra is kiment. Az 1919-es összeomlás és a kommunista terror a felvidéki birtokán, Füleken érte, ahol szemtanúja és átélője a cseh és a vörös katonák barbár megszállásának. Az 1919-es eseményeket felölelő naplója pontosan száz évvel ezelőtt, 1922 augusztusában jelent meg. Az emlékirat kiemelten fontos kordokumentum a magyarság történetének egyik legsötétebb időszakából. A kötet Tormay Cecile „Bujdosó könyv” vagy Révay Mór Jánosné „A bolsevizmus napjai” című hiánypótló művek sorába illeszkedik... Vécsey Magdolna bárónő emlékiratai 1945 után a tiltott művek jegyzékére kerültek, amelynek még birtoklása is főbenjáró bűnnek számított. Ezt a könyvet is a kommunista diktatúra és mai szellemi örököseik minden eszközzel megpróbálták eltüntetni, szerzőjének emlékét pedig kitörölték a nemzeti emlékezetből...

A Csehszlovák Köztársaság 1939. évi megszűnésével véget ért egy korszak az 1919-ben gazdát cserélt észak-magyarországi területek történetében. Egyúttal az új európai hatalmi-politikai állapotokkal összhangban új geopolitikai elrendeződés kezdődött. 1939 márciusában a Szlovák Tartománygyűlés - Hitler biztatására - kimondta az önálló és független szlovák állam létrejöttét, ugyanekkor Kárpátalja még vissza nem tért részeit - az ún. Erdős-Kárpátokat - Magyarország vette birtokba, és újból az ezeréves magyar haza részeként kezelte.Popély Gyula, az egyik legismertebb felvidéki magyar történész jelen munkájában az 1939-1945 közötti szlovák-magyar viszonyt vizsgálja. Mindezt annak figyelembe vételével, hogy mindkét ország a Német Birodalom árnyékában élte a maga állami életét. Mindkettő tagja volt a háromhatalmi egyezménynek és ténylegesen hadat viselt a Szovjetunió ellen, illetve névlegesen hadiállapotban volt az angolszász hatalmakkal. A valóságban tehát "szövetségesek" voltak, ténylegesen pedig a legnagyobb ellenségek.Popély Gyula (1945) történész, egyetemi tanár, az MTA doktora. 1990-ben a prágai parlament képviselője, 1991-1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002-2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004-2006-ban az egyetem rektorhelyettese. Kutatási területe a felvidéki magyarság 1914-1945 közötti története.

A száz évvel ezelőtt létrejött Románia nem a véletlen hozadéka. Raffay Ernő Nagy-Románia megteremtése című könyve (A vajdaságoktól a birodalomig és a Balkáni birodalom című kötetek átdolgozott, kibővített új kiadása) azt a bő fél évszázados folyamatot mutatja be, amelynek során a különböző országokban szétszórtan élő románokat diplomáciával és háborúval – de mindkét módon csalárdul – egy országban egyesítették. A könyv összefoglalja a régi Román Királyságban (a Regátban) és a Kelet-Magyarországon élő románok politikai, gazdasági, kulturális-művelődési történetét, különös tekintettel a román kormányok és egyes társadalmi szervezetek magyarellenes tevékenységére. E kötetben olvasható először gróf Tisza István és az erdélyi románok tárgyalásainak a története, amelyekkel a magyar miniszterelnök a két nép közötti egyetértést akarta előmozdítani. A román területszerző célok miatt a terv nem sikerülhetett. Ez a magyar–román kapcsolatok végső megromlásának időszaka.Raffay Ernő a tőle megszokott lebilincselő stílusban, mindenki számára közérthető feldolgozásban mutatja be a szomszédos ország történelmének azon fejezeteit, amelyeknek az ismerete nélkülözhetetlen. Magyarország szétbomlásának ugyanis nemcsak belső okai voltak, a szomszédos ország évtizedeken át készült Erdély megszállására.

"A Csehszlovák Köztársaság 1939. évi megszűnésével véget ért egy korszak az 1919-ben gazdát cserélt észak-magyarországi területek történetében. Egyúttal az új európai hatalmi-politikai állapotokkal összhangban új geopolitikai elrendeződés kezdődött. 1939 márciusában a Szlovák Tartománygyűlés - Hitler biztatására - kimondta az önálló és független szlovák állam létrejöttét, ugyanekkor Kárpátalja még vissza nem tért részeit - az ún. Erdős-Kárpátokat - Magyarország vette birtokba, és újból az ezeréves magyar haza részeként kezelte.Popély Gyula, az egyik legismertebb felvidéki magyar történész jelen munkájában az 1939-1945 közötti szlovák-magyar viszonyt vizsgálja. Mindezt annak figyelembe vételével, hogy mindkét ország a Német Birodalom árnyékában élte a maga állami életét. Mindkettő tagja volt a háromhatalmi egyezménynek és ténylegesen hadat viselt a Szovjetunió ellen, illetve névlegesen hadiállapotban volt az angolszász hatalmakkal. A valóságban tehát ""szövetségesek"" voltak, ténylegesen pedig a legnagyobb ellenségek.Popély Gyula (1945) történész, egyetemi tanár, az MTA doktora. 1990-ben a prágai parlament képviselője, 1991-1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskola igazgatója volt; tisztségéből a kétnyelvű bizonyítványok betiltásával szembeni ellenállása miatt váltották le. 2000-től a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, 2001-től az egyetem BTK Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense, 2005-ig tanszékvezetője, 2002-2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004-2006-ban az egyetem rektorhelyettese. Kutatási területe a felvidéki magyarság 1914-1945 közötti története.

Jelenkorunk látszólagos békéje közepette régóta háború dúl, méghozzá a negyedik generációs formájában. Ezt a küzdelmet még nem a fegyverekkel vívják, hanem a média segítségével, a közvélemény befolyásolásával teremtik meg az iszlám alapú új világot, szüntetik meg a hagyományos nemzetállamokat, próbálják eltüntetni a keresztény értékrendet és kultúrát. Ezeknek a hadműveleteknek a kulisszatitkaiba nyújt betekintést Horváth József tábornok, a Polgári Elhárítás és a Katonai Titkosszolgálat volt műveleti főigazgató helyettese.

Sokan és sokféleképpen magyarázzák az orosz-ukrán háború kitörésének előzményeit, okait, céljait és befejezésének lehetséges módozatait. Azt már nehezen ismerik el, hogy ez a háború a történelmi trendek és helyzet alapján elkerülhetetlen volt. Az elmúlt évtizedek egyetlen releváns kérdése nem az volt, hogy lesz-e háború - hanem az, hogy mikor kezdődik. Az orosz-ukrán háború intellektuális előkészítése és elkerülhetetlenné válása akkor kezdődött, amikor az amerikai politikai közgondolkodásban felismerték Ukrajna földrajzi fekvésének fontosságát és ebből adódó stratégai-hadászati jelentőségét. Függetlenül a geopolitikai aspektusoktól szögezzük le: ebben a háborúban két fehér, keresztény, ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartozó népcsoport harcol egymással. A körvonalazódó gazdasági-pénzügyi helyzet alapján a konfliktus legnagyobb vesztese várhatóan Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió lesz. A háború nyertese a feszültséget évtizedek óta élező Egyesült Államok. A nemzetközi, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok teljes átrendeződése világszerte új és kiszámíthatatlan relációkat hoz létre. Ezekkel az aktuális kérdésekkel is foglalkozik új kötetében Tóth Gy. László politológus, publicista, kommunikációs tanácsadó, az egyik legkonzekvensebb és legismertebb jobboldali szerző. Rendhagyó módon az írások egy része a politikailag korrekt gondolkodás- és beszédmód, valamint a liberális, emberjogi fundamentalizmus diktatúrája miatt nyomtatásban nem jelenhetett meg

1789-ben, mintegy 230 éve, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával indult meg a francia forradalom által vezérelt politikai-ideológiai változás, ami a későbbiekben minden idők leggyilkosabb rémuralmát eredményezte. Ekkor szabadultak el azok az erők, amelyek nemcsak százmillió ember kiírtásáért felelősek, hanem elhatározták, hogy megsemmisítik az európai kereszténységet és a nemzetekhez kötődő kultúrát.Magyarország sokáig kimaradt ezekből a folyamatokból, ám a XX. század elején hozzánk is beköszöntött a felvilágosodás új formája. 1919-ben a Tanácsköztársaság és vérszomjas gyilkosai 133 napig tobzódtak a vérben, de ez csak a bemelegítés volt. A második világháború után már a legbetegebb vágyaikat is kiélhették a francia jakobinusok hazai követői, akik Marx, Engels, Lenin nyomdokain hozzákezdtek az „új társadalom” létrehozásához.A legbrutálisabb gyilkosságokra épülő hazai kommunista terror ideológiai légköre az 1900 évek elején alakult ki. Ebben kiemelt szerepet kapott az a kulturális térfoglalás, amelyen keresztül elindult a magyar identitás megsemmisítése. Ez volt a napjainkban zajló kultúrharc első állomása.A küzdelemben kiemelt szerepe volt a tragikus sorsú nagy magyar költőnek, a pontosan 100 éve elhunyt Ady Endrének is. Vajon ő hová állt ebben a harcban, és azt milyen indokkal tette?A könyvben megtaláljuk annak a rengeteg súlyos állításnak a bizonyítékait, amelyeket eddig az irodalomtörténészek kérdésként sem mertek feltenni. Raffay Ernő folytatja korábbi könyveiben megismert hiteles forrásokra épülő tényfeltáró oknyomozását. Kutatásaival újraírja a XX. század elejének magyar történelmét és irodalomtörténetét.

Régóta tapasztaljuk, az emberek tudatában az van, amit a média sulykol, de a média azt közvetíti-e, ami ténylegesen megtörtént? Vajon a nemzetközi politikai kampányok és a hamis ellenségképek, miként torzítják az emberek reális ítéletét? Milyenek az esélyei a ténylegesen megválasztott kormánynak és az ismeretlen háttérhatalomnak a médiában? Bakos Zoltán könyvében nemzetközi és hazai viszonylatban tekinti át a média helyzetét, a liberális médiafölény kialakulásának történeti és politikai okait, a sokat emlegetett véleménydiktatúra kialakulását. Leleplező statisztikákkal mutatja be a közkézen forgó jobboldalellenes állítások hazugságait. A szerző ismerteti a médiahatalmi koncentráció fokozatos kialakulását, ennek hatását a demokráciákra. Ismerteti a "tanulj meg másnak lenni, tagadd meg önmagadat" nemzetközi folyamatok céljait, egészen a mai emberkép erőszakos megváltoztatásáig. Elemzi néhány hazai televízió híradóját - a hírgyártás folyamatát, a hazugság "kultúrájának" és működésének anatómiáját.

1916 decemberében az osztrák–magyar és a német katonai szervek szakemberekből álló hírszerzőcsoportokat küldtek Bukarestbe azért, hogy feltérképezzék a román árulás és az azt követő katonai támadás hátterét. Jancsó Benedek, mint a bizottság hivatalos tagja érkezett a román fővárosba, és a testület a vezetésével többvagonnyi titkos iratot küldött Budapestre. 1920-ban ezen információk alapján írta meg a román–magyar kapcsolatok egyik legfontosabb alapművét – korabeli címmel –, A román irredentista mozgalmak története című könyvet. A magyar kultúra egyik bölcsőjét, Erdély elszakítását a bevándorolt románság vezetői mintegy ötvenéves aktív munkával készítették elő. Látványos európai propagandával maguk mellé állították a külföldi közvéleményt, a román kultúra felvirágoztatásával pedig milliókat tereltek egy közös gondolat felé, amely végül legyőzte a Budapestről irányított, a valóságot látni nem akaró korabeli liberális magyar államot. Jancsó Benedek már 1892-ben megírta, hogy Erdélyt hamarosan elveszítjük, 1893-ban konkrétan jelezte, mit kellene tenni, de senki sem vette komolyan a figyelmeztetését. Az 1918-as Károlyi-puccs előtt Jancsóék hozzájutottak a román kormány által még 1916. augusztus elején az antant négy országával kötött bukaresti titkos szerződés szövegéhez, amelynek 4. pontja mondta ki Románia antantgyőzelem utáni új határait. A bizottság megdöbbent tagjai Jancsót küldték Budapestre, hogy felhívják a kormányt azonnali intézkedések megtételére. Pár nappal Budapestre érkezése után táviratot küldött Bukarestbe a bizottságnak, hogy a kormány tagjai nem hisznek neki! A vég hamarosan bekövetkezett, de vajon hogyan jutottunk el odáig? Erről szól ez a könyv, amely bölcs és higgadt elemzéssel íródott. Nem ártana, ha minden magyar könyvespolcán ott lenne.

Kozma Miklósnak a közelmúltban megjelent, rövid idő alatt négy kiadást megért Az összeomlás napjai 1918-1919-ben című visszaemlékezése a XX. századi magyar történelem egyik nagyon fontos memoárja. Életének későbbi szakaszában Kozma Miklós Magyarország legrangosabb személyiségeinek a sorába emelkedett. Az 1920-as években az MTI, később a Magyar Rádió, ezt követően honvédelmi-, majd belügyminiszter lett, majd újra a hazai média fő irányítója, és ő szervezte meg a teljes magyar külföldi hírszolgálatot is. 1938-ban, a második világháború előestéjén Kozma Miklós folytatja naplóírását azzal a céllal, hogy az forrásul szolgáljon a későbbi időszak történészei számára. Egy olyan ember szemén keresztül nyerhetünk bepillantást a kibontakozó világégés eseményeibe, akinél a legtöbb információ összpontosult Magyarországon. Kozma az akkori első számú médiaplatform, az MTI vezetőjeként közvetlen kapcsolatban állt a magyar államvezetéssel, a diplomáciával, és azokkal a személyekkel, akik meghatározó befolyást gyakoroltak a kül- és belpolitikára. Sőt, a világháború alatt több külföldi utazása során a legmagasabb rangú náci politikusokkal is találkozott. Kozma Miklósnak kiemelt szerepe volt Kárpátalja visszacsatolásában. 1938 őszén részt vett a fegyveres szabotázsakciók irányításában, majd 1939-ben a magyar honvédség által visszafoglalt Kárpátalja kormányzói biztosa lett. Mindezeknek a háttere, a magyar feltámadásnak a napjai úgy peregnek le előttünk, mint egy mai akciófilm. Kozma Miklós lenyűgöző stílusban ismerteti az akkori eseményeket, nem takarva el a hibákat, mulasztásokat sem. Nem véletlen, hogy a szerző visszaemlékezése a második világháború egyik legjelentősebb magyar vonatkozású dokumentumának tekinthető.

Miért örült Göncz Árpád köztársasági elnök a trianoni diktátumnak? Mit gondolt Markó Béla, az RMDSZ elnöke Verestóy Attiláról, aki a legbefolyásosabb erdélyi magyar milliárdos? Miként próbálta a román hatalom megvenni és lekötelezni az erdélyi magyar politikusokat? Hogyan vált az RMDSZ a román politikai vezetés kollaboránsává? Mikor, kik és milyen célból vezették tévútra az erdélyi magyar érdekképviseletet? Borbély Imre 1996-ig az erdélyi magyar nemzetpolitika, az erdélyi autonómia tántoríthatatlan hirdetője volt, egyben szemtanúja és alakítója a romániai magyar politikai életnek. Életútinterjúja az erdélyi politikatörténet legizgalmasabb fejezeteibe kalauzol el minket, olyan folyamatokba láthatunk bele, amelyek eddig nem voltak ismertek a nagyközönség számára.

Utazás a totális háború mélyére
Amit sokan el sem tudtak képzelni, az vált valósággá
Nincs többé állam. Franciaország három nap alatt összeomlott és ki van szolgáltatva az utcákat uralmuk alatt tartó gyilkosoknak és a vidéket terrorizáló martalócoknak. Mindenhol az őrület, a nyers erőszak, a halál és a fosztogató bandák kegyetlenkedései.
A különböző párizsi kerületeket uraló iszlamista kalifátusokban minden képzeletet felülmúló öldöklés veszi kezdetét, ezeknek elsődleges célpontja az őshonos fehér lakosság.
Átlőtt koponyák, a menekülők árnyai, az elpusztított utcák, holttestek, ameddig a szem ellát, sírás, sikolyok, az automata fegyverek gyakorlatilag bárhol felcsattanó sorozatai, gejzírként feltörő lángok.
A Gerilla - Franciaország végnapjai nemzetközi bestseller bemutatta Franciaország összeomlását. Köszöntünk az odüsszeia szédületes folytatásában!
Laurent Obertone újságíró és író, akinek első regényét tucatnyi nyelvre lefordították, kitol minden határt, és fejest ugrik velünk egy hangos, sötét és brutális világba, melynek realizmusa példanélküli. A Gerilla saga 2. kötete, A barbárok ideje a hírszerzés és a különleges erők vészforgatókönyvein és polgárháborúk túlélőinek közvetlen elbeszélésein alapul.

Az elmúlt száz év egyik legfontosabb memoárját tartja kezében az olvasó. Kozma Miklós hiteles visszaemlékezéseit mindenkinek ismernie kell, aki érteni akarja a 20. századi magyar történelmet. Magyarország összeomlásának hónapjait, a Károlyi Mihály nevéhez köthető puccsot egy olyan szemtanú írja le, akinek becsülete, tisztessége, szavahihetősége megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlen, hogy a máig ható és uralkodó marxista történetírás megpróbálta a történelem süllyesztőjébe rakni ezt a könyvet, onnan hozzuk most vissza mi is. A visszaemlékezés nemcsak a történelmi hitelesség szempontjából érdekes, hanem azért is, mert Kozma Miklós ott volt, ahol kevesen, olyan személyeket, vezetőket ismert, akik testközelből látták azt a gyilkos kataklizmát, amit Károlyi Mihály és bolsevista elvtársai hazánkra szabadítottak. A könyv megdöbbentő, az olvasók által nem ismert képet és hiteles leírást ad a korszakról. Kozma Miklós memoárja tökéletesen kiegészíti Lukachich Géza Magyarország megcsonkításának okai című visszaemlékezését, illetve igazolja Raffay Ernő kutatásait. Ezekkel együtt érthető meg, hogy mi történt száz éve: az ország megszállását tudatosan előkészítették, Károlyi Mihály szabadkőműves kormánya nem egyik napról a másikra vette át a hatalmat és a bolsevik diktatúra sem váratlanul szabadult rá az országra. A Kárpátia Stúdió most is egy olyan könyvet mutat be az olvasóknak, amelyik megismerteti a lényeget és segíti a tisztánlátást. Mármint azok számára, akik erre igényt tartanak.LEVELDI KOZMA MIKLÓS 1884-ben született Nagyváradon. A Ludovika Akadémia elvégzése után hivatásos tisztként, huszár hadnagyként szolgált. 1918 október végén került haza ezrede a frontról. Kozma huszárkapitány ekkor spanyolnáthában megbetegedett, s csak 1918 november végétől kapcsolódhatott be az eseményekbe. 1919-ben Szegeden a Nemzeti Hadsereg propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd Horthy Miklós kabinetirodájának katonapolitikai referense. 1922 októberétől az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, 1934-től felsőházi tag lett. 1935. március 4-től 1937. február 3-ig a Gömbös-, majd Darányi-kormány belügyminisztere. 1937. márciusától újra az MTI vezetője. 1938 őszén részt vett a kárpátaljai magyar fegyveres akciók politika irányításában. 1940-től kinevezték a visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosának, nemsokára, 1941-ben Ungváron elhunyt.

Nagy Emil (1871–1956) volt igazságügy-miniszter, egykori Kossuth-párti képviselő, kiemelkedő személyisége volt az 1945 előtti Magyarország történelmének. A kaposvári születésű, akkoriban sztárügyvédnek számító jogász már fiatalon csatlakozott a Kossuth-párthoz. A Tisza István bukását követő 1905-ös választásokon Kossuth Ferenc híveként került be a parlamentbe, és 35 éven át képviselte választókerületét. 1923-ban igazságügy-miniszter volt, ám később összeütközésbe került Bethlen István miniszterelnökkel és lemondott. Ezt követően hosszabb utazásokat tett Angliába. Alig ismert, hogy Nagy Emilnek kiemelt szerepe volt abban, hogy az angol politikai elit, a média és a diplomácia prominensei a magyar revíziós elképzelések támogatói lettek. Angliában barátságba került Lord Rothermere brit sajtómágnással is. Két felesége tragikus körülmények között hunyt el, harmadik házasságát Göllner Máriával köti, aki a hazai antropozófia és a Waldorf-pedagógia megteremtője. 1926-ban Nagy Emil házában alakult meg az első Waldorf elvű iskola Magyarországon. Nagy Emil jelentős közéleti publicisztikai tevékenységet is kifejtett, amely során ellenezte a Hitlerrel való együttműködést, emiatt a nyilasok megpróbálták letartóztatni. Ám az igazi megpróbáltatásokat az 1945 utáni kommunista diktatúra hozta el számára. Az 1950-es években Budapestről az elsők között telepítették ki egykori választókerületének központjába, azzal a céllal, hogy megalázhassák. Ám hívei olyan szeretettel vették körül egykori képviselőjüket, amit a diktatúra nem tűrhetett, ezért egy tanyára hurcolták, ahol embertelen körülmények között kellett élnie. 1956. augusztus 20-án, Szent István napján, délelőtt 10 órakor halt meg, abban az órában, amikor korábban mindig a Szent István-napi ünnepségre indult. Nem érte meg a forradalmat és a magyarországi helyzet javulását. Nagy Emil, 1946 nyarán Rostás-pusztán, 75 éves korában, szinte egyetlen ihlet lendületében két hónap leforgása alatt írta meg emlékiratait, amely páratlanul érdekes és izgalmas kordokumentum napjaink olvasói számára is...

Az Árpád-vonalnak nevezett védelmi rendszerrel kapcsolatos ismereteinket jelentősen kibővíti Mihályi Balázs új könyve, amely a szakirodalom mellett új levéltári forrásokra is támaszkodik.A második világháború előtt több európai ország is erődvonalak építésébe fogott. A franciák túlzott elvárásokat támasztottak a Maginot-vonallal szemben, amelynek háborús szereplése teljes kudarcként él a történelmi emlékezetben, másutt a gyakorlatban bizonyították az erődök, hogy alkalmasak a meglepetésszerű vagy túlerejű támadások lendületének megtörésére, időnyerésre.Mihályi Balázs részletesen feltérképezi a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe vevő hazai erődépítési irányelveket, a Kárpátok hágóinak völgyzáraiból álló Árpád-vonal megvalósítását és a háborúra való készülődést, kitér a felmerült gondokra, áttekinti a vonal háborúban játszott szerepét.