Vécsey Magdolna bárónő az egyik legjelentősebb konzervatív politikus, Dessewffy Emil (1814-1866) unokájaként született 1873-ban Budapesten. A Vécsey família a történelmi Szatmár vármegye egyik legtekintélyesebb családjának számított. A fiatal Magdolna az előkelő budapesti Sacré-Coeur (Szent Szív) zárda növendéke lett, aminek hatása későbbi életében is megmutatkozott. 1895. január 17-én kötött házasságot a nála öt évvel idősebb Cebrian István gróffal, aki hosszan tartó, súlyos betegség következtében 1901. február 19-én a franciaországi Cannes-ban hunyt el. A fiatal özvegy nem ment újra férjhez, névhasználatában élete végéig jelezte István grófhoz való tartozását. Özv. Cebrian Istvánné, báró Vécsey Magdolna az első világháború alatt jelentős karitatív tevékenységet fejtett ki. A Csillagkeresztes Rend tagjaként alig volt az akkori Magyarországon olyan, aki nálánál elhivatottabban csillapította volna mások szenvedéseit. Ha kellett kolerás betegeket ápolt, ha arra volt szükség, a frontra is kiment. Az 1919-es összeomlás és a kommunista terror a felvidéki birtokán, Füleken érte, ahol szemtanúja és átélője a cseh és a vörös katonák barbár megszállásának. Az 1919-es eseményeket felölelő naplója pontosan száz évvel ezelőtt, 1922 augusztusában jelent meg. Az emlékirat kiemelten fontos kordokumentum a magyarság történetének egyik legsötétebb időszakából. A kötet Tormay Cecile „Bujdosó könyv” vagy Révay Mór Jánosné „A bolsevizmus napjai” című hiánypótló művek sorába illeszkedik... Vécsey Magdolna bárónő emlékiratai 1945 után a tiltott művek jegyzékére kerültek, amelynek még birtoklása is főbenjáró bűnnek számított. Ezt a könyvet is a kommunista diktatúra és mai szellemi örököseik minden eszközzel megpróbálták eltüntetni, szerzőjének emlékét pedig kitörölték a nemzeti emlékezetből...