Gazdag földbirtokos család gyermeke volt I. Sz. Turgenyev. Gyermekkora rideg: csak a cselédek segítségével sajátíthatta el az orosz nyelvet is. A berlini egyetemen tanult, 1852-ben bebörtönözték, majd birtokára száműzték, haladó gondolkodása miatt. 1854-től a külföldet járta; párizsi letelepedése után Flaubert, Zola, Maupassant barátságát élvezte. Hazájában a „világfi” gunyoros jelzőjével illették, de elismerték „túlfinomult érzékenységét”, becsülték lírai kedélyét, szellemiségét. Mélyen átélte korát, s közvetlen tapasztalatai révén leplezte le az arisztokrácia tartalmatlan életét. Szenvedő és bűnbánó nemes, oly elragadó a jobbágyfelszabadítás ügyében kiálló írásával. Legmarkánsabb alakja az őrlődő és ábrándozó orosz ember típusa, aki érzi, hogy más módon kellene élnie, de erőtlen erre; boldogságkeresése valamin mindig megbukik. A Füst ennek a nyugtalan, kereső világnak a tükörképe.