Tower könyve előszavában megvallja, hogy az eszkatológia irodalma, legalábbis magyar nyelven ""nagyon szűkkörű"", továbbá, hogy ""a templomi szószékről is ritkán hallunk részletesebb felvilágosítást"" az eszkatológiáról... E könyvével, amint írja, ezt az űrt óhajtotta betölteni, amelyet elsősorban a "" keresztény nagyközönség""-nek szánt, de ""talán érdeklődéssel forgathat a hittudományok szakembere is"". Gondosan különbséget tesz a gyakorta kétes apokaliptikus magánkinyilatkoztatások és az egyházi tanítóhivatal hivatalos állásfoglalásai között. Ez művének egyik legnagyobb érdeme. A másik, hogy pokol, a purgatórium és a mennyország mibenlétének tárgyalása során a teológián kívüli tudományok (főleg biológia, az antropológia és a pszichológia) eredményeit is eredményesen alkalmazza. Lebilincselő logikussággal bebizonyítja, hogy az eszkatológia nem valamiféle pszichologizáló, hamis misztikába csomagolt áltudomány, hanem eredendő része az Istentől kinyilatkoztatott objektív igazságokat tudományosan rendszerező dogmatikának - hiszen jóformán nincs is olyan dogmatikai kézikönyv, amelyben ne kapnának helyet az ide vonatkozó tanítások. Aligha volt annyira időszerű e mű - mindmáig az egyetlen, magyar szerzőtől való legteljesebb eszkatológia! -, mint ma, amikor már nem az istenes élet lebeg az átlagemberek szeme előtt, hanem a ""dolce vita"" csalfa délibábja, a ""carpe diem"" eredeti horatiusi értelmének kiforgatásából következően a hedonista-utilitarista életmód, a szekuláris társadalom megannyi antropomorf szemfényvesztése, emberistenítő illúziója. Méltó párja korunkból Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa a ""Végidő"" című, magyarul is kapható kötete. E két mű célja nem más, mint hogy rádöbbentse az emberek a jézusi mondat - ""Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik."" (MK 16,16) - roppant súlyosságára, s hogy a kárhozat választása helye tt elvezze őket a ""visio Dei beatifica"" állapotába, Isten boldogító színe "